Ferenc pápa: Az egyház őrizze meg a házasság szentségét

Kitekintő – 2013. szeptember 7., szombat | 12:26

Szeptember 6-án, pénteken reggel a Szentatya arra emlékeztette a híveket, hogy a keresztényeknek mindig örülniük kell. Mindig le kell küzdeni annak a kísértését, hogy az evangélium újdonságát régi tömlőkbe töltsük. Amikor esküvőre megyünk, nem böjtölhetünk, nem lehetünk szomorúak – állapította meg a pápa.

A Szentatya homíliájában a pénteki evangéliumi szakaszhoz (Lk 5,33-39) fűzte gondolatait, kiindulva Jézusnak a farizeusoknak adott válaszából. Hangsúlyozta: az Úr gyakran alkalmazza a vőlegény jelképét. Úgy mutatja be a közte és az egyház között lévő kapcsolatot, mint a házasságot. „Azt hiszem, hogy ez a legmélyebben gyökerező oka annak, hogy az egyház miért őrzi annyira a házasság szentségét és miért hívja azt <nagy szentségnek>: azért, mert Krisztusnak az egyházzal való egységét jelképezi”. A pápa ezután két olyan viselkedési formát elemzett, amelyeknek a keresztényeket jellemezniük kellene e házasság révén.

Mindenekelőtt az örömről van szó. A keresztény alapvetően örömmel teli. „Ezért az evangéliumi szakasz végén, amikor hozzák a bort, a kánai menyegző jut az eszembe” – mondta a Szentatya. Jézus csodát tett, amikor Mária észrevette, hogy nincs több bor. Ha nincs bor, akkor nincs ünnep. Képzeljük el, hogy a lakodalom végén teát, vagy gyümölcslét iszunk: ez így nem megy – ünnep van és a Szűzanya csodát kér. Ilyen a keresztény élet. A keresztény élet ilyen örömteli magatartás, ez az öröm pedig a szívből fakad.

Természetesen vannak a keresztnek, a fájdalomnak is pillanatai, de jelen van mindig az öröm mély békéje, mert a keresztény életet úgy éljük meg, mint ünnepet, mint Jézusnak az egyházzal tartott esküvőjét – tette hozzá Ferenc pápa. A király fiának esküvőjéről szóló példabeszédből azt látjuk, hogy mindenki hivatalos volt rá, jók és rosszak. Ám amikor kezdődik az ünnep, a király számon kéri, hogy miért nem viselnek esküvői ruhát. Hogyan lehetséges ez, hiszen az útkereszteződésben találtak rájuk? Ez nincs jól. Mit jelent mindez?

„Nagyon egyszerű! – adta meg a kérdésre a választ Ferenc pápa. – Isten csak egyet kér tőlünk, ahhoz, hogy részt vegyünk ezen az ünnepen: a teljességet. A Jegyes a legfontosabb; a Jegyes mindent betölt! És ez elvezet bennünket az első olvasmányhoz, amely Jézus, minden teremtmény elsőszülöttjének teljességéről szól (Kol 1,15-20). Minden őáltala és őérte teremtetett. Minden! Ő mindennek a középpontja!”

Jézus egyben az egyház testének feje; Ő a kezdet. Isten neki adta a teljességet, a totalitást, hogy általa engeszteljen ki magával mindent. Ha tehát az első magatartásforma az ünnep, akkor a második az, hogy elismerjük Jézust, mint Egyetlen Jegyest! Az Úr csak ezt kéri tőlünk. Ő mindig hűséges és hűséget kér tőlünk. Ezért nem jó, ha csak magunknak szervezünk kis ünnepséget és nem ezt a nagy ünnepet üljük meg. Az Úr azt mondja nekünk, hogy nem lehet két urat szolgálni: vagy Istent, vagy a világot szolgáljuk.

Ez a keresztény második magatartásformája: ismerjük el Jézust, mint a mindenséget, a középpontot, a teljességet. De mindig érezzük majd ezt a kísértést, hogy eldobjuk az evangélium újdonságát, ezt az újbort régi magatartásformákba öntsük. Ez a bűn. Mindnyájan bűnösök vagyunk. Ne mondjuk azt, hogy ez jól megfér azzal. Nem! Az öreg tömlőkbe nem lehet újbort tölteni. Ez az evangélium újdonsága. Jézus a Jegyes, a Jegyes, aki eljegyzi az egyházat, a Jegyes, aki szereti az egyházat, aki életét adja az egyházért. Jézus, aki ezt az esküvői ünnepet megrendezi!

Jézus kéri tőlünk az ünnep örömét, annak az örömét, hogy keresztények vagyunk. Kéri tőlünk továbbá a teljességet is: Ő maga a mindenség. Ha van valami olyan bennünk, ami nem Tőle származik, akkor bánjuk meg bűnünket, kérjünk bocsánatot és haladjunk tovább. Az Úr adja meg mindnyájunknak ennek az örömnek a kegyelmét, mindig örüljünk, mintha esküvőre mennénk. Adja meg azt a hűséget is, hogy az egyetlen Jegyes az Úr – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír