Ferenc pápa beszédei

Nézőpont – 2013. április 27., szombat | 15:03

Giovanni Maria Vian, az Osservatore Romano című szentszéki napilap igazgatója elemzi Ferenc pápa megszólalásait, és a tematikai párhuzamokat Ferenc pápa és XVI. Benedek kommunikációjában.

Miket tart Ferenc pápa központi témáinak a megválasztása óta elhangzott beszédei alapján?

A pápa alapvetően egy dologról beszél: Isten irgalmasságáról, és arról a válaszról, amit Isten minden embertől vár. Püspöki mottója, melyet pápává választása után is megőrzött, egyáltalán nem szokványos: Miserando atque eligendo (megkönyörült és kiválasztotta). A szöveg Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap egyik szentbeszédéből származik. A középkori angol szerzetes a vámszedő Mátéval kapcsolatban azt mondta, hogy meglátta őt Jézus, megkönyörült rajta, és kiválasztotta. Isten rá vetett tekintete hívás volt, melyet türelem és szeretet járt át, és amely válaszra várt. Ez Ferenc pápa központi témája, mely a keresztény hagyományban is fontos helyet foglal el.

Mit visz tovább Ferenc pápa XVI. Benedek gondolataiból?

Sok ilyen elem figyelhető meg. XVI. Benedek a hagyomány embere, aki nagy hangsúlyt helyez a hit örökségének megőrzésére és továbbadására a jövő generációknak. Ez a törekvés minden pápának fontos, így a hagyomány tovább él a különböző személyiségek során át. De vannak konkrétabb párhuzamok is, például a judaizmus felé való közeledés és jó kapcsolat kiépítése, vagy a legkiszolgáltatottabb keresztényekre való odafigyelés, illetve válaszok keresése a mai világban uralkodó vallásnélküliség és közöny problémáira.

Mik Ferenc pápa prédikációinak jellegzetes vonásai?

A pápa rendszerint rövid és lényegretörő prédikációkat tart, melyekben gyakran elhangzik, hogy a keresztény emberek mindennapjaiban szerepet kell kapnia a többi ember tiszteletének és a perifériákra való odafigyelésnek mind földrajzi, mind spirituális értelemben. Egy olyan pásztor szavai ezek, aki a lehető legközelebb akar maradni a nyájához.

Mely területeken számít Ferenc pápa úttörőnek?

Már maga a személye is úttörő az egyházban, hiszen a bíborosok választása sokrétű jelentést hordoz. Utoljára a XVIII. század első felében állt az egyház élén Európán kívülről származó pápa. Ő az első dél-amerikai és az első jezsuita, aki a pápai székbe ülhetett. Névválasztása is úttörő. A Ferenc név nem a zsidó-keresztény hagyományból ered, hanem egy középkori név, mely azt jelenti: Franciaországból származó, francia nemzetiségű. Ez a név azonban Assisi Szent Ferenc miatt a kereszténység egyik jelképévé vált. Assisi Szent Ferencet a korabeli források második Krisztusnak, alter Christus-nak nevezték, akinek hatása messze túlnyúlt a katolikus egyház határain. Élete mindenki számára üzenetet hordoz, hívők és nem hívők részére egyaránt.

Mely XX. századi pápáktól merít Ferenc pápa?

Sok párhuzam vonható. Tartalmi szempontból Ferenc pápa természetesen közel áll elődjéhez, XVI. Benedekhez. Az emberekkel való közvetlen kapcsolat keresésében leginkább II. János Pálhoz hasonlítható, de I. János Pált, XXIII. Jánost és XI. Piuszt is említhetnénk. A szerdai pápai audienciák rendszerét például XI. Piusz vezette be az 1925-ös szentév alkalmából, mely a zarándokok számának jelentős ugrásához vezetett. De Ferenc pápa közvetlen viselkedését X. Piusszal is párhuzamba állíthatjuk, aki minden héten katekizmus magyarázatot tartott a híveknek a Szent Damasus udvarban.

La Croix/Magyar Kurír