Ferenc pápa: Építsük mindig a párbeszéd hídjait, ne pedig a sértődöttség falait!

Inkább belepusztulok, mint hogy megadjam magam – állítja egy népi bölcsesség. Inkább megadom magam, hogy ne pusztuljak bele – sugallja a keresztény bölcsesség. A két nézet kétféleképpen értékeli az életet: az első keménysége könnyen azt eredményezheti, hogy felhúzzuk a személyek közötti kommunikációs képtelenség falait, amely gyűlöletté fajulhat el. A második arra hajlik, hogy a megértés hídjait építse fel, nézeteltéréseket, veszekedéseket követően is. De csak azzal a feltétellel, hogy keressük és gyakoroljuk az alázatot – fejtette ki a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén Ferenc pápa.

Homíliája folytatása volt az előző napi szentbeszédének. A liturgikus olvasmány és a pápa elmélkedésének középpontjában a Saul király és Dávid közötti összecsapás állt. Egy adott pillanatban Dávidnak lehetősége nyílik arra, hogy megölje a királyt, de egy másik utat választ: a közeledés, a helyzet tisztázásának az útját. A párbeszéd útját, hogy kibéküljenek.

A párbeszédhez szükség van szelídségre, hangos szó nélkül. Szükség van arra is, hogy azt gondoljuk: a másiknak van valami többlete hozzám képest. Dávid azt gondolta: Ő az Úr felkentje, fontosabb, mint én. Ez az alázat, a szelídség. Ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk, szükség van arra, amiért a mise elején mindannyian imádkoztunk: mindent tegyünk meg mindenkinek. Alázatosság, szelídség, mindent megtenni mindenkinek és – bár nincs benne a Bibliában, mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ezért sok mindent le kell nyelnünk. De meg kell tennünk, mert a béke csak így lehetséges: alázattal, megaláztatással, mindig arra törekedve, hogy a másikban Isten képmását lássuk.

Nehéz párbeszédet folytatni – ismerte el Ferenc pápa. De sokkal rosszabb, ha megpróbálunk hidat építeni ellenfelünkkel, miközben hagyjuk, hogy szívünkben elhatalmasodjon az iránta érzett elfojtott harag. Így elszigetelődünk neheztelésünk keserű levében. Egy keresztény számára azonban Dávid jelent példaképet, aki a gyűlöletet az alázatosság tettével küzdi le.

Megalázni magunkat és mindig hidat építeni. Mindig. Ez a keresztény életmód. Nem könnyű – hangsúlyozta Ferenc pápa. Jézus megtette: megalázta önmagát egészen a végsőkig, megmutatta nekünk az utat. Szükség van arra, hogy ne várakozzunk sokáig: amikor egy probléma adódik, a lehető leggyorsabban, amikor csak lehetőség nyílik rá, amint elmúlt a vihar, közeledjünk a párbeszédhez, mert az idő falakat húz fel, mint ahogy gyomot növeszt, amely megakadályozza a gabona növekedését. És amikor a falak egyre magasabbá válnak, nagyon nehéz a kiengesztelődés – mondta nyomatékosan a Szentatya.

Nem probléma, ha olykor tányérok repülnek a családban, a közösségekben, a városnegyedekben. Fontos, hogy a lehető leggyorsabban keressük a békét egy szóval, egy gesztussal. Hidat építsünk olyan falak helyett, mint amilyen a Berlini Fal volt, és amely hosszú éveken át kettéosztotta Berlint. Mert szívünkben is meg van rá a lehetőség, hogy mások számára Berlini Fallá válunk.

„Én félek ezektől a falaktól, amelyek napról napra kinőnek a földből, és kedveznek a haragnak, sőt a gyűlöletnek is” – tette hozzá homíliájában Ferenc pápa. Gondoljunk a fiatal Dávidra: tökéletesen bosszút állhatott volna, elküldhette volna a királyt, és ő a párbeszéd útját választotta, alázattal, szelíden, kedvesen. Ma kérjük Szalézi Szent Ferencet, a kedvesség doktorát: adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, hogy mindig híd, soha ne fal legyünk a többiek számára – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír