Ferenc pápa: Jézus sója nélkül ízetlen és múzeumi keresztényekké válunk

A keresztények terjesszék a hit, a remény és a szeretet sóját – erre buzdított Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta Házban, szálláshelyének kápolnájában megtartott szentmiséjén. Kiemelte, hogy a keresztény eredetiség nem egyformaságot jelent, majd óvott attól a veszélytől, hogy ízetlenné, múzeumi keresztényekké váljunk.

Mi a keresztény ember életének sója, amit Jézus ajándékozott nekünk? Ferenc pápa homíliájában arról az ízről beszélt, amely átadásának feladata a keresztényeket illeti saját és mások élete számára. Az Úr által nekünk ajándékozott só a hit, a remény és a szeretet sója. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ez a só – amely abból a bizonyosságból fakad, hogy Jézus meghalt és feltámadt azért, hogy üdvözítsen bennünket – nem szabad, hogy íztelenné váljon vagy, hogy erejét veszítse. Nem arra való ez a só, hogy tároljuk, mert az üvegben őrzött só nem szolgál semmire – mondta Ferenc pápa.

A sónak akkor van értelme, ha megízesíti az ételt. Az üvegben őrzött só a nedvesség hatására elveszti erejét és nincs többé szükség rá. Az a só, amit mi kaptunk arra való, hogy átadjuk, megízesítsük a dolgokat és felajánljuk másoknak. Ha nem így teszünk, ízetlenné válik. Kérjük az Urat, hogy ne váljunk ízetlen keresztényekké, üvegbe zárt sóként. A sónak van egy másik sajátossága is: amikor használjuk, nem a só ízét érezni, hanem az ételét, amit megízesít. A só segít, hogy az étel jobb, ízesebb és tartósabb legyen. Ez a keresztény eredetiség! – mutatott rá a Szentatya.

Hozzátette, hogy amikor ezzel a sóval hirdetjük a hitet, akkor azok, akik megkapják, sajátos jellegük szerint kapják meg, mint ahogy az ételekkel történik. Így mindenki saját egyedisége szerint kapja meg és válik még jobbá.

A keresztény eredetiség nem egyformaságot jelent! – hangsúlyozta Ferenc pápa. Mindenkit olyannak fogad el, amilyen, saját személyiségével, jellemzőivel, kultúrájával együtt és meghagyja benne, mert ez gazdagságot jelent. Ad viszont neki valami pluszt: egy ízt. A keresztény eredetiség nagyon szép, mert amikor egyformaságot akarunk létrehozni, hogy mindenki egyformán sózott legyen, akkor úgy alakulnak a dolgok, mint amikor az asszony túl sok sót tesz az ételbe és semmi mást nem érezni, csak a só ízét, nem pedig az ételét, amit megsózott. A keresztény eredetiség tehát az, hogy mindenki olyan, amilyen, azokkal az ajándékokkal, amelyeket az Úr adott neki.

Ez az a só, amelyet nekünk is adnunk kell másoknak. Ne tároljuk, hanem adjuk át. Ez pedig transzcendenciát igényel. Ki kell lépnünk a világba ezzel az üzenettel, ezzel a gazdagsággal, amellyel rendelkezünk és adjuk azt át másoknak – kérte a Szentatya. Kétféle módja van a világba való kilépésnek, mely nem teszi tönkre a sót. Az egyik, hogy a sót mások, az emberek szolgálatára adjuk. A másik pedig a Teremtővel való kapcsolat. A sót nem lehet pusztán a prédikáció által megőrizni, szükség van a transzcendenciára: az imára, a szentségimádásra. Így őrizhetjük meg a sót, hogy ne veszítse ízét.

Az Úr imádásával túllépünk önmagunkon az Úr felé, az evangélium hirdetésével pedig kilépünk önmagunkból, hogy átadjuk másoknak az Úr üzenetét. Ha nem tesszük meg ezt a két dolgot, a só az üvegben marad, és mi múzeumi keresztényekké válunk. Akkor pedig megmutathatjuk ezt a sót, mondván, milyen szép az, amit a keresztségben, a hitoktatás során kaptunk…íz nélküli és haszontalan sóként őrizzük – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír