Ferenc pápa: A jólét kultúrája és a mulandóság varázsa nem teszik lehetővé, hogy Jézust kövessük

Ahhoz, hogy követhessük Jézust, le kell vetnünk magunkról a jólét kultúráját és le kell mondanunk a tovatűnő dolgok varázsáról – hangsúlyozta Ferenc pápa május 27-én, hétfőn reggel bemutatott szentmiséjén. Lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk, meg kell vizsgálnunk, melyek azok a földi gazdagságok, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy közelebb jussunk Jézushoz.

Jézus Márk evangéliuma szerint azt kéri egy ifjútól, hogy adja oda minden vagyonát a szegényeknek, és kövesse őt (Mk 10,17-27). Ferenc pápa a mai evangéliumi szakaszból kiindulva kifejtette: az anyagi javak akadályt jelentenek az Isten országa felé vezető úton. Mindnyájan rendelkezünk ilyen javakkal, amelyek megakadályozzák, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz.

Végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot: melyek azok a javaink, amelyek megakadályozzák, hogy életutunkon közelebb jussunk Jézushoz? A pápa két „kulturális gazdagságra” utalt: a jólétre és a tovatűnő dolgok varázsára.

Mint hangsúlyozta, mindenekelőtt a jólét kultúrája veszi el bátorságunkat, lustává és önzővé is tesz. A jólét egyfajta altatóként hat ránk. Nem vállalunk egy gyereknél többet, mert utána nem tudunk vakációra menni, nem tudunk lakást venni. Rendben van, követjük az Urat, de csak egy bizonyos pontig. Ezt teszi a jólét: mindnyájan tudjuk, hogy milyen a jólét, de egy kicsit lehangol bennünket, megfoszt attól a bátorságtól, hogy közelítsünk Jézushoz. Ez a mai kultúra első számú gazdagsága, a jólét kultúrája.

A másik „gazdagság”, amely megakadályozza, hogy Jézus felé menjünk, a tovatűnő dolgok varázsa. Szerelmesek vagyunk a mulandóba. Nem tetszenek azok a végleges ajánlatok, amelyeket Jézus tesz nekünk. A tünékeny azonban tetszik, mert félünk Isten idejétől, ami végleges.

Isten az idő Ura, mi a pillanat urai vagyunk. És miért? Mert a percet uraljuk: egy darabig követem az Urat, utána majd meglátjuk... – mondta a pápa, felidézve egy történetet: valaki azt mondta, hogy szeretne pap lenni, de csak tíz évig, nem tovább. Hány és hány pár köt házasságot, titokban azt gondolva: addig, amíg tart a szerelem, azután majd meglátjuk. A mulandóság varázsa: ez is egy gazdagság. Az idő uraivá akarunk válni. Ez a két gazdagság az, amely jelenleg megakadályozza, hogy előbbre haladjunk – folytatta homíliájában a Szentatya, majd megemlékezett arról a sok férfiról és nőről, akik véglegesen elhagyták szülőföldjüket és missziókban élték le életüket.

Sokan vannak azok is, akik egy egész életre szóló házasságot kötnek. A végleges döntések jelentik azt, hogy közelről követjük Jézust. Az ideiglenes választások révén nem követhetjük Jézust, mert mindig csak a saját területünkön maradunk.

Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz a pápa utalt rá, hogy a tanítványok elcsodálkoztak Jézus felszólításán. Amikor Jézus elmagyarázott valamit, a tanítványok még inkább elámultak. Mi is csodálkozzunk és gondolkodjunk el Jézus szavain.

Kérjük az Urat: adjon bátorságot ahhoz, hogy előbbre haladjunk, levetve magunkról a jólét kultúráját, azzal a reménnyel, hogy az út végén Jézus vár bennünket. Ne a pillanatban reménykedjünk, amelynek akkor már semmi értelme sem lesz – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír