Ferenc pápa: a keresztény szeretet konkrét és nagylelkű

A szeretet nem romantika: a szeretet önfeláldozó, figyelmes, fáradságba kerül, a szeretet a szegények felé fordul, nagyobb öröme van abban, amit ad, mint amit kap. Másként semmi köze nincs ahhoz, amit keresztény szeretetnek nevezünk.

A pápa János apostol első levelének szavaihoz fűzte e gondolatait. Az üzenet az egymás iránti szeretetre vonatkozik, arra, hogy Jézus Krisztusban szeressük egymást. Ha ezt tesszük, Istenben élünk és Isten él bennünk. A hit tapasztalata pontosan azt jelenti, hogy mi Istenben vagyunk, és Isten bennünk. Ne éljünk a világ felületességében, ne hódoljunk bálványok előtt, kerüljük a hiúságot. Éljünk Istenben, és Isten ezt azzal viszonozza, hogy bennünk él. Sokszor előfordul, hogy elűzzük Istent életünkből – fogalmazott homíliájában a Szentatya.

Megmaradni Isten szeretetében nem pusztán magasztos érzelem. A szeretet, amelyről János apostol beszél levelében, nem azonos azzal, amit a tévésorozatokban látunk. Másról van szó. A keresztény szeretetnek mindig van egy minőségi jellemvonása, az, hogy konkrét. Jézus, amikor szeretetről beszél, konkrét dolgokat mond: azt, hogy adjunk enni az éhezőknek, látogassuk meg a betegeket. Amikor hiányzik ez a konkrétság, akkor a kereszténység illúzióvá válik, mert nem világos, hogy mi Jézus üzenetének lényege. Hasonlít arra, amit a tanítványok is megtapasztaltak, amikor Jézusra tekintve azt hitték, hogy kísértetet látnak. Arról az evangéliumi jelenetről van szó, amikor Jézus vízen járva közeledett a tanítványok bárkája felé, és ők rémületükben azt kiáltották, hogy kísértetet látnak. Ha a szíved kemény, akkor nem tudsz szeretni, és azt gondolod, hogy a szeretet az, amilyennek te elképzeled. Ám nem így van, a szeretet akkor igazi, amikor konkrét – magyarázta Ferenc pápa.

Csütörtök reggeli szentbeszédének befejező gondolataiban a Szentatya két alapelvben határozta meg az igazi szeretetet: ez első, hogy a tetteken, nem pedig a szavakon keresztül szeretünk. A szó elszáll, ma még van, de holnap már nem lesz. A második alapelv a konkrétság: a szeretet lényege az, hogy adunk, nem pedig az, hogy kapunk. Aki szeret, az ad: dolgokat, életet, önmagát adja Istennek és másoknak. Aki nem szeret, aki önző, mindig csak kapni akar, mindig birtokolni akar dolgokat, előnyökre törekszik. Ezzel szemben a mi szívünk legyen mindig nyitott. Ha Istenben élünk, akkor Isten bennünk él. Maradjunk meg Isten szeretetében.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír