Ferenc pápa szentmisét mutatott be a vatikáni csendőrség tagjainak

Rövid homíliájában a napi evangéliumból indult ki, amely a feltámadt Krisztus és Mária Magdolna találkozásáról szól.

János evangéliuma beszéli el, hogy Mária Magdolna Jézus sírjának közelében sír, mert nem találja a Mester földi maradványait. Mária Magdolna bűnös asszony, aki megmosta Jézus lábát és hajával törölte meg. Olyan nő, akit kihasználtak és megvetettek mások, akik igazságosnak tartották magukat – állapította meg a pápa. De Mária Magdolna az a nő is, akiről Jézus azt mondta, hogy nagyon szeretett és ezért bűnei megbocsátást nyertek. Mindenesetre Mária Magdolnának szembe kellett néznie azzal, hogy minden reménye elveszett. A szeretett Jézus már nincs többé. Sírni kezd és lelke számára ez egy sötét pillanat: az elveszettségé. Mégsem azt mondja – jegyezte meg a Szentatya –, hogy elbuktam ezen az úton, hanem egyszerűen csak sír.

Életünkben alkalmanként a könnyek jelentik a „szemüveget”, hogy meglássuk Jézust. Mária Magdolna bejelenti: „Láttam az Urat”. Életében látta Őt és most tanúságot tesz róla. Példa ez életutunk számára is – mondta Ferenc pápa. Mindannyian éreztük életünkben az örömöt, a szomorúságot, a fájdalmat, de a legsötétebb pillanatokban sírtunk-e? Éreztük-e a könnyek jóságát, amelyek előkészítik a szemet arra, hogy meglássuk az Urat? – tette fel a kérdést a Szentatya.

A síró Mária Magdolnát látva mi is kérhetjük az Úrtól a könnyek kegyelmét. Ez egy szép kegyelem… Sírni mindenért: a jóért, a bűnökért, a kegyelmekért és az örömért is. Az Úr megadja mindannyiunknak a kegyelmet, hogy életünkkel mondhassuk: „láttam az Urat”. Nem azért, mert megjelent nekünk, hanem mert szívünkben megláttuk Őt. Ez életünk tanúságtétele: azért élek, mert láttam az Urat – zárta homíliáját kedd reggeli szentmiséjén Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír