Ferenc pápával a szegények felé

Előadása elején megmagyarázta, miért is fontos erről beszélni: Ferenc pápa hangsúlyozni akar valamit, jeleket mutat, és ezeket a jeleket meg kell értenünk. Már névválasztása is jel, egész életprogramot takar. Marco Gnavi emlékeztetett arra, milyen nagy rokonszenvet ébresztett Ferenc pápa rögtön megválasztása után és ébreszt azóta is. Ez a rokonszenv a Lélek ajándéka az Egyház számára, őrizni, védeni, növelni kell.

Ferenc egy olyan Egyházról beszél, amely anya, valóban Anyaszentegyház. Mekkora szükség van erre egy elidegenedett világban, amely az egyént magasztalja fel, magányos embereket termel, leértékeli az élet családi, közösségi, egyházi dimenzióját! Végtelenül nagy szükségünk van egy anyára – hangsúlyozta.

Kiemelte, hogy ezt a lendületes, fiatal lelkű pápát a bíborosok tanácsa választotta meg, tanúságot téve ezzel az idősek életbölcsességéről. Ahogyan maga a pápa is mondta: az idősekben megvan a megtett életút bölcsessége, mint az agg Simeonban és Anna prófétaasszonyban, akik felismerték Jézusban a megváltót. Világunk kirekeszti az időseket, a mindenre képes, önálló fiatal ember az ideál, az örgekre nincs szükség. Az idős római egyház, az idősek tanácsa bebizonyította, hogy az időskor – ha nyitottan, az emberek iránti szeretetben, figyelemben élik le – nagyon termékeny. Ez az idősekből álló tanács képes volt arra, hogy eltávolodjon attól a pesszimizmustól, amely belengi a a világot, az Egyházat a válság sújtotta európai országokban.

Ferenc pápa azt kéri, lépjünk ki önmagunkból, induljunk el a létezés peremvidékei felé. Ne engedjünk a gonosz, a pénz, a hatalom csábításának, és ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk a reményt. Marco Gnavi egy bölcs olasz költő, Davide Maria Turoldo atya imádságát idézte, amely mintha megvalósulna új pápánkkal: „Uram, ments meg engem a felnőtt ember szürkeségétől és add, hogy egész néped megszabaduljon a lelki szenilitástól. Add vissza a képességet, hogy sírni és örülni tudjunk; add, hogy a nép dalolva térjen vissza templomaidba.”

Idézett a pápa egy beszédéből, amelyet még bíborosként mondott közösségüknek Buenos Airesben: „A szeretet uralmát építeni a kézművesek türelmét kívánó munka, olyan embereké, akik mindenüket, amijük csak van, odaadják azért, hogy meggyőzzenek, hogy meghallgassanak és közel hozzanak másokat. Ebben a míves munkában vesznek részt a szeretet békés és titokzatos alkotói … A keresztény számára az előrejutás nem azt jelenti, hogy néhány hellyel feljebb kerül a ranglétrán, vagy hogy hírnévre, megbecsülésre tesz szert. A keresztény számára előrejutni nem más, mint megalázni magát a szeretet közvetítésének feladatában. Megalázni magát … ezt az állapotot élte át Jézus is, aki egészen kiüresítette önmagát, szinte semmivé válva. És ebből kiindulva változik meg minden.”

A világból hiányoznak a szeretet közvetítői, anyák és apák, akik megalázzák magukat a szeretetben. Szükség van a szegény Egyházra, arra, amely nem menekül el a kereszt elől. Öleljük át mások szenvedését: Pakisztánban a keresztények szenvednek, felgyújtják falvaikat, menekülniük kell, álljunk melléjük Cirenei Simonként. A kereszttől távol nincs üdvösség — mondta.

A világnak szüksége van a szeretet evangéliumára. Ferenc pápa arra hívja a keresztényeket, legyenek evangéliumi emberekké, a szegények barátaivá. Marco Gnavi buzdította a fiatalokat: ne engedjék, hogy elvegyék tőlük a reményt. Legyenek bátran Jézus követői, az evangélium tanítványai, és fertőzzenek meg másokat is a szeretettel.

Magyar Kurír
(tzs)