Ferences szerzetesekre emlékeztek Debrecenben

Varga Kamill OFM, a szegedi ferences templom plébánosa Kiss Szaléz OFM életéről és vértanúságáról tartott előadást; majd püspöki szentmisével folytatódott a megemlékezés. A liturgia végén Bosák Nándor megyéspüspök hivatalosan rábízta Tóth Lászlóra, a templom új plébánosára a közösség szolgálatát. Végül a főpásztor megáldotta a megújult Szent István plébániát és a plébánia falán elhelyezett emléktáblát.

Előadásában Varga Kamill ferences szerzetes Kiss László Szaléz ferences szerzetes, a debreceni Szent István-templom első plébánosának életéről beszélt, bemutatva életének állomásait, szolgálati helyeit (Szécsény, Eger, Pécs, Gyöngyös, Jászberény, Salgótarján, New Brunswick és Debrecen). A jelenlévők számára a háború utáni, virágzó kulturális, közösségi élet személyes emlékei elevenedtek fel.

Kiss Szaléz már a harmincas években rádióműsort szerkesztett, kritikus hangvételű cikkei jelentek meg a Korunk Szava katolikus társadalmi és kritikai folyóiratban, ahol sokszor kemény szavakkal ostorozta a magyar politikai és egyházi vezetést és a katolikus társadalmat. 1937-ben jászberényi állomáshelyét el kellett hagynia egy éles, a város katolikus életet bírálóhangú cikke miatt. Innen Amerikába került, missziós szolgálatra. New Brunswickban plébánosként szolgált, sajtónapokat tartott a magyaroknak, továbbá társszerkesztője volt az Amerikai Magyarok Vasárnapjának.

1942-ben hazatért a budai rendházba; és még ebben az évben Debrecenbe került házfőnöknek. Az új ferences rendházhoz tartozó városszéli területen 15 ezer ember, köztük 6-7000 katolikus élt, akik főként vákáncsosok (fakitermelők, favágók) voltak. A MÁV támogatta a ferencesek letelepedését, az 1938-ban felépült templomhoz szükséges telket is a vasúti részvénytársaság adományozta. Kiss Szaléz debreceni szolgálata során nemcsak a hitéletet, hanem a kulturális életet is felvirágoztatta: játszóteret építtetett, színházat, mozit, kultúrházat hozott létre.

A debreceni fiatalok közötti aktív közösségi élete kiváltotta a baloldal nemtetszését, így innen 1944-ben Gyöngyösre helyezték, ahol a teológusok magisztere és a ferences Hittudományi Főiskola pasztorális tanszékének tanára lett. Gyöngyösön létrehozta a sikeresen működő Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, a KEDIM-et: ezért is támadások érték, egyre nagyobb veszélyt jelentve a kommunista pártra. Elnémítása rövidesen tehát elsőrendű feladattá vált. 1946 április 28-án közel ötven fiatallal együtt elhurcolták Gyöngyösről. Kiss Szalézt először az Andrássy út 60-ban hallgatták ki, kegyetlen módon megkínozták. Végül a szovjet katonai bíróság golyó általi halálra ítélte, három társával együtt. 1947 márciusában végezték ki Sopronkőhidán.

*

Jelenleg hét ferences boldoggáavatása van folyamatban, akik a XX. századi diktatúrák áldozatai.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír