A ferencesek Salgótarjánban

A ferencesek 1932 júniusában érkeztek Salgótarjánba, fogadtatásukra maga az akkori polgármester, Förster Kálmán ment el. A rend azonnal nem tudott templomot építeni, de – és ez milyen jellemző a ferencesekre – jóságuk révén hatalmas közösség épült köréjük, s a később felépített és felszentelt, ideiglenes miséző helyként használt kis kápolna kicsinek bizonyult. Ebben az időben a nagytemplomban tartott napi többszöri mise se tudta kielégíteni az itt élők lelki szomjúságát, és 1934-ben elkezdték építeni a ferences templomot, a helyi mester, Szontágh Pál tervei alapján. 1936-ban a rend birtokába vette a templommal együtt épített rendházat, mindkettő Zadravetz István püspök szentelte fel május 17-én. A korabeli lap, A Munka így tudósított Ritka ünnepet ül Salgótarján című cikkében: „Salgótarján áldozatos, Istent szerető közönsége ma ünnepel. Megmozdul a város, megmozdul ennek közönsége s az ünneplőbe öltözött lelkek egy akarattal mennek egy cél felé, hogy részesei legyenek a nagy eseménynek.”

A város közösségi élete, történelme 1932 és 1950 között elválaszthatatlan volt a ferencesektől. Réz Marián és Tamás Krizánt atyák, és a közösségben élő ferencesek szívük melegével gondozták a város lelki életét, próbálták elfeledtetni a háború okozta keserűséget. Ott voltak az 1937-es katolikus napon, 1938-ban a Szent Jobbot szállító Aranyvonat fogadásán, segítették a Kálvária felépítését, jótékonysági esteket szerveztek.

A háború után a hatalom kibontakozásának útjában volt az egyház. 1948 karácsonyán letartóztatták Mindszenty bíborost, 1950 nyarán pedig innen is elhurcolták a ferenceseket. Ez nemcsak a rendnek, a rendben szolgáló atyáknak, hanem a városnak is törést jelentett. Sok ferencesnek végleg le kellett vetnie a ruhát, és autómosónak, műtőssegédnek kellett állniuk, vagy éppen dolgozniuk kellett a recski és a kistarcsai haláltáborban embertelen körülmények között. A salgótarjáni ferencesek temploma ugyan megmaradt, s Kontuly Béla jóvoltából 1956-ban freskót is kapott, de a városba sohasem tértek vissza a ferencesek: azok a ferencesek, akik 1950 előtt gyermekeket neveltek, rendezvényeken szónokoltak, a környékbeli templomszenteléseken segédkeztek. Nevüket a diktatúra mély ládákba téve őrizte, és sokan még ma sem tudják, hogy egykor milyen fényben tündökölt itt a rend. Szerencsére A Munka című korabeli újság oldalairól elénk tárul a ferencesek áldozatos példája. Emléküket tavaly óta tábla őrzi a rendház falán.

Veszelovszki Balázs

Az évfordulóra – amint azt korábbi hírünkben olvashatták –  ünnepi szentmisével és templombúcsúval emlékeznek Salgótarjánban

Magyar Kurír