A fiatalok nemcsak a jövő, hanem a jelen is

Többek között erről beszélgettünk Maria Guaitával és Andrew Camillerivel, a Fiatalok az Egyesült Világért nemzetközi mozgalom felelőseivel, akik május 1-jén jelen voltak Esztergomban és Párkányban az Egyesült Világ Hetének idei megnyitóján.

Andrew Camilleri: Ez az esemény itt, Magyarország és Szlovákia határán, nagyon jelentős számunkra, a fiatalok hívtak meg erre az alkalomra. Mozgalmunkhoz a legkülönbözőbb fiatalok tartoznak, amilyenekkel az utcán találkozunk: vannak köztük katolikusok, más felekezetűek, más vallásúak, lehet, hogy gyakorolják hitüket, lehet, hogy nem, és vannak köztük nemhívők is, akik magukénak vallják a legnagyobb emberi értékeket. Céljuk – amely Chiara Lubich és a Fokoláre Mozgalom lelkiségéből fakad – a világ egységének megteremtése.

Most közösen szeretnének tanúságot tenni és megélni egy napot, amely történelmi és rendkívül fontos számukra, éppen amiatt, hogy szlovákok és magyarok vannak együtt. Ma láttuk a tanúságtételekből, majd a közös ebédnél és szünetben, a kikapcsolódáskor is, hogy jól érzik magukat együtt. Ezek a fiatalok rendkívül egyszerűen néznek egymás szemébe, és együtt akarják építeni a testvériséget. Természetesen ezzel a hozzáállással az árral szemben mennek. Néhány napja vagyunk itt Magyarországon, és láttuk, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek a múltbéli események miatt, illetve nemrégiben a média hírei révén súrlódásokhoz, nézeteltérésekhez vezettek.

Nekünk abban a szerencsében van részünk, hogy a Fiatalok az Egyesült Világért Mozgalom titkárságában dolgozunk. Látjuk, hogy ezek előtt a fiatalok előtt még ott az egész élet, a jövő. Nagy álmaik vannak, és jól szeretnék leélni az életüket. Nagyon fogékonyak a társadalomban lévő fájdalmakra, ebben az esetben a szlovák-magyar viszonyra, nagyon jól rátapintottak, és fontos számukra, hogy segítsenek megoldást találni egy szebb jövő érdekében.

Megszervezték ezt a napot, hogy a testvériség és a remény jelét adják a társadalomnak. Sokszor nem elég a szolidaritás, a tolerancia, egymás elfogadása. Itt most egymás bőrébe akartak bújni, megérteni, hogy hogyan látja a másik, mi a másik elképzelése, a lehető legmélyebben meg akarták érteni egymást azért, hogy igazán testvérek legyenek. Gyakran lehet hallani, hogy a fiatalok a jövő, s ez igaz. De a fiatalok a jelen is. Azaz a mai fiatalok azok, akik előkészítik a jövőt.

Mi felnőttek szeretnénk mellettük állni, szolgáló lelkülettel segíteni őket, nagy bizalommal, hogy a lehető legtöbbet ki tudják hozni magukból, meg tudják valósítani a céljaikat. Mert holnap azt találjuk majd magunk előtt, amit ma elkezdtünk. A jövő nem épül csak úgy, a ma letett alapok nélkül. Ma a meggyőződést, az alapokat szeretnénk átadni, hogy olyan emberek legyenek, akiknek világos eszméik vannak, és tudják, hogy merre akarnak menni.

Gyakran, amikor fiatalokkal foglalkozó felnőttekkel vagyunk együtt, igyekszünk ezt a szolgáló lelkületet hangsúlyozni, amely nem azt jelenti, hogy megcsináltatod velük, amit te gondolsz vagy esetleg azt, amit te megtapasztaltál. Nem. A köztünk megteremtett kölcsönös szeretetre alapozva velük együtt törekszünk felfedezni, megérteni, hogyan látják saját dolgaikat. Próbálunk segíteni nekik, támogatni őket, a „folytonosság” megtartásában is. Itt Esztergomban és Párkányban is papok, szülők, családok, vagyis felnőttek segítették a fiatalokat. És ez a segítő szolgálat bátorságot ad nekik ahhoz, hogy előre menjenek, és így készítsenek elő egy jobb jövőt.

Maria Guaita: Az Egyesült Világ Hete Chiara Lubichnak egy prófétai megsejtése. Ez a hét szeretné megmutatni minden fiatalnak és intézménynek az egész világon, hogy milyen lenne a világ, ha mindannyian testvériségben élnénk. Ténylegesen célja az is, hogy hatással legyen az intézményekre, a közvéleményre, tettekkel és tanúságtétellel megmutatva, hogy a világ egysége lehetséges. A mai esemény nemcsak egy jobb jövő reménye: ez már egy mag, persze, növekednie, fejlődnie kell, de már létezik.

– Mit tapasztaltak az Egyesült Világ Hetének létrejötte óta: hoz-e, hozott-e ez gyümölcsöt a társadalomban? Az ilyen jellegű kezdeményezések, illetve mindaz, amit ezekben a fiatalok átélnek, hogyan marad meg az ő életükben, a jövőjükben, amikor felnőttek lesznek?

Maria Guaita: Úgy gondolom, hogy akinek ilyen élményben volt része, mint a mai nap, az belülről épül, egy ilyen tapasztalat, természetéből adódóan gyümölcsözik annak életében, aki átélte. Ma fiatalok, holnap felnőtté válnak, de ez egy kitörölhetetlen élmény marad, és folyamatosan újabb és újabb gyümölcsöket hoz.

Láttuk, hogy ezek a fiatalok szilárdan hisznek abban, hogy a testvériség lehetséges, és mindent beleadnak, a tudásukat, a kreativitásukat, hogy megvalósuljon az eszme, amelyben hisznek. És főként megvan bennük a fogékonyság, hogy a történelmi múltban ne csak két nép szembenállását, ellentétét lássák, hanem ösztönözést is találnak benne arra, hogy jobban szeressük egymást, mint eddig.

Andrew Camilleri: A fiatalok mindig radikálisak. Amikor ilyen meghatározó élményben van részük, akkor találkoznak a kereszttel is, megtapasztalják önmagukban a halált és a feltámadást. És ez biztosíték a jövőt illetően: amikor valaki szert tesz arra a tapasztalatra, hogy meghal önmagának azért, hogy szeresse a másikat, akkor ennek az embernek, biztos, hogy van jövője. A halál és feltámadás megtapasztalását nem lehet csak úgy elfelejteni. Az ember magában hordja, és ez gyümölcsöt hoz, akár megházasodik, akár pap lesz, ezt mindig magában hordja. Öt napja vagyunk Magyarországon, és tanúsíthatjuk, hogy ezek a fiatalok, akik együtt megszervezték ezt a gyönyörű napot, megtették magukban ezt a lépést. Amikor szeretjük Jézust a kereszten, az elhagyatottságában, akkor a helyünkön vagyunk. Úgy érzem, hogy így garantált a jövő.

Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír

Képek: CSC; www.ujifju.hu