Fiatalok szilvesztere a kolostorban

Minden évben vannak fiatalok, akik a gyakran felületes szilveszteri programok helyett egy-egy kolostor csendes és áhítatos légkörét választják arra, hogy elbúcsúzzanak az óévtől, és felkészüljenek az újra.

A világ első ciszterci kolostorába, a franciaországi Cîteaux-ba érkező, 18 és 35 év közötti fiatalok úgy döntöttek, hogy a világ zajától távol töltik el az év utolsó napjait. A kolostor szerzetesei tizenhárom éve fogadnak fiatalokat lelkigyakorlatra az év különböző szakaiban. Az idei, héttagú csoport december 26-án érkezett és január 1-jéig vesz részt a szerzetesek által összeállított programon.

A program gazdag és sűrű: közös imák, bibliaolvasás, fizikai munka és lelki vezetés váltják benne egymást. A napi első ima hajnali négy órakor kezdődik, és ez egyetlen a napi hét közös ima közül, amin a részvétel nem kötelező.

A lelki programok egy részét Bernard testvér tartja, aki szereti átadni a szót a fiataloknak. „Segítek nekik, hogy meg tudják válaszolni a saját kérdéseiket, például: Milyen visszhangot ver Isten szava a lelkemben? Hogyan hallom meg a szavát? Hogyan beszél hozzám?” – mondja el a szerzetes. Bernard testvér arra is rávezeti a résztvevőket, hogyan kell „úgy olvasni a Szentírást, hogy megértsük minden egyes szavát”.

Ebéd után a fiatalok a benedeki hagyományoknak megfelelően fizikai munkát végeznek, ami lehet a sajtüzem takarítása vagy éppen a közeli folyó környezetének rendbentartása. A szünetekben a lelkigyakorlat résztvevőinek lehetőségük van személyesen beszélgetni az apátság harminc szerzetesének bármelyikével.

Évvégi lelkigyakorlatot természetesen nem csak a cîteaux-i kolostor szervez. Sok, a mindennapokban a tanulás vagy a munka miatt nagyon aktív fiatal érzi szükségét annak, hogy szilveszterkor egy pillanatra „megálljon, és végiggondolja az elmúlt év történéseit” – ahogy a 26 éves, Párizsban élő Marie fogalmaz.

Marie az Alpokban, a svájci határtól nem messze található Flatière lelkigyakorlatos házban töltötte a 2011-es év végét: „Előtte egy évet Ausztráliában töltöttem, és szeptemberben kezdtem el dolgozni. Egyszerre hatalmas szükségét éreztem, hogy egy kicsit kiszakadjak a zajos és mozgalmas mindennapokból.” Marie évente legalább egyszer elvonul a világtól. Ezek azok az idők, amikor „újra megtalálom Krisztust, mert a mindennapok forgatagában gyakran háttérbe szorul”.

A Flatière házban az egyhetes lelkigyakorlat teljes némaságban zajlik. Ez első hallásra ijesztő lehet, de a szíves fogadtatás eloszlatja az aggodalmakat. „Számomra a csend öröm volt, mert szükségem volt rá. Soha nem ízleltem meg ilyen mélyen a csöndet: segített, hogy a lelkem legmélyéig átjárjon az a tanítás, amit kaptam” – emlékszik vissza Marie.

Godefroy Delaplace atya, aki a hálaadó misét tartja a Châteauneuf-de-Galaure-i ház lelkigyakorlatán résztvevő fiataloknak úgy véli, hogy ez az évvégi elvonulás azért is különösen fontos, mert lehetőséget teremt a résztvevőknek, hogy „letegyék Isten kezébe az elmúlt évet, és oltalmába ajánlják a következőt”.

La Croix/Magyar Kurír