Fiatalok tízezrei kereshettek megnyugvást…

Taizéből valami csoda lett. Egy hely, ahol nem számított ki vagy, honnét jöttél, hanem csak az, hogy mindannyiunkat szeret az Isten.

Miért szilvesztereztem hét éven keresztül a találkozókon? Mert jó volt egy olyan ember társaságában lenni, még ha csak távolról is, aki olyan nyitott volt, mint Roger testvér.
Mert jó volt leülni több tízezer fiatallal, s énekelni. Én hiszem, hogy valami csoda történt ott. Mert boldoggá tett, s rendkívüli bizalommal töltött el.

Az utolsó ima, amit e-mailen kaptunk Roger testvértől így hangzik: „Békesség Istene, az Evangéliumon keresztül megértjük, hogy az irgalmas szereteted mindenek előtt áll. Kérünk, töltsd el jósággal a szívünket.”

Békesség Istene, vezesd őt haza, s vigasztalj bennünket, itt maradtakat. Ámen.

Részlet Dudás Róbert Gyula, pécsi teológus hallgató emlékezéséből

MK