Filmajánló: A születés

A film Jeremiás próféta Messiás-jövendölésével kezdődik: „Jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban. Az ő napjaiban megszabadul Júda és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: ’Az Úr, a mi igazságunk’.” (Jer 23.5–6)

A filmben ábrázolt Mária tizenhat év körüli, hasonló a többi, vele egykorú leányhoz, szereti a vidámságot, a fiúkkal való évődést. Talán csak abban másmilyen, hogy tekintetében megmagyarázhatatlan szomorúság bujkál, mintha érettebb lenne mint társai, jobban a dolgok mögé látna. Népes családjával, szüleivel, Annával és Joakimmal, valamint nagyatyjával és kiskorú unokatestvéreivel él együtt. A családban nincs semmi különös, napról napra tengődnek, mint oly sokan a hozzájuk hasonló, tisztes szegénységben élő, egyszerű emberek közül. Tejet és sajtot árulnak, ha szükséges földműves munkát végeznek. Joakim roppant szigorú, rideg természet, egy keserves élet minden küzdelme rá van írva kemény vonású arcára. Anna szelídebb, Istenbe veti minden bizodalmát. Mária szorgos leány, kiveszi részét az otthoni munkából, de apja nem igazán elégedett vele. Nem hiszi el, hogy Máriában megvan a lelki tökéletességre való hajlam. Anna sokkal közelebb van Máriához, tudja, hogy leánya mindig betartja a szavát, becsületes lélek. Mária nem örül annak, hogy József lesz a férje, hiszen alig ismeri, ezért nem is szeretheti. A házasságról Joakim dönt, tipikusan anyagi megfontoltságból: ha Mária elköltözik a férje házába, egy éhes szájjal kevesebb lesz otthon. Máriát anyja vigasztalja, hangoztatva, hogy mindig van remény. Mária kérdésére, még Názáretben is, Anna igennel felel.

Mária tehát nem hisz a jövőben, nincs előtte perspektíva. Vizet merít a kútból, vidám, nevetgélő gyerekek rohannak el mellette, kedvesen üdvözlik, mintha hívnák magukkal, de nem megy velük, talán arra gondol, számára hamarosan véget ér minden öröm, játékosság. Egy fiatal anya tűnik fel, aki a gyermekét dajkálja. Mária elképzeli, nemsokára ez a sors vár őrá is, és nem boldog ettől. Szeme bánatos, érezni, hogy fél a jövőtől, képtelen feldolgozni, hogy alig egy esztendő múlva asszony lesz belőle.

Ebből a teljes reménytelenségből, totális szomorúságból bomlik ki az angyali üdvözlet jelenete. (Lk 1,26-38) Mária egy sűrű lombozatú fa alatt ül, belemerülve a lelkét gyötrő gondolataiba, amikor hirtelen zúgás hallatszik, a szél erőteljesen hajladoztatja a faágakat, mintha vihar közeledne. Megjelenik Gábriel angyal: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled… Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” Gábriel fiatal, szakállas férfi, fehér köntöst visel, tekintetéből szelíd szeretet és ünnepélyesség sugárzik. Mária reagálása természetes. Komoly és meghatott tekintettel fogadja ezt az emberi ésszel hihetetlen hírt, a kegyelem minden képzeletet felülmúló rendkívüliségét. Nem a sugárzó boldogság jelenik meg az arcán, hanem a kiválasztottsággal együtt járó felelősség tudata, Érezni, hogy az imént még lelki mélyponton vergődő Mária egyetlen pillanat alatt más emberré vált. Szemernyi kétség nincs benne, bizonyos a felől, hogy az angyal megjelenése valóság, Isten valóban kiválasztotta. Térdre borul Gábriel előtt, s eltökélt hangon mondja: teljesedjenek hát be rajtam szavaid.

Abból, hogy Mária egy fa alatt ül, amikor Gábriel megjelenik előtte, asszociálhatunk az ősbűnt elkövető Évára, aki engedve a kígyó csábításának, evett az Édenkert közepén lévő fa gyümölcséből, Isten tiltása ellenére (Ter 3,1–8). A keresztény hagyomány Máriát az új Évának tartja, aki mindenben az ellentéte az ősanyának. Éva nem hallgatott Istenre, Mária viszont azonnal igent mond az Úrnak, s mindvégig engedelmesen követi akaratát, csakúgy, mint Catherine Hardwicke alkotásában.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló és teljesen hiteles, hogy Mária időnként nem érti, Isten miért őt választotta ki, hiszen ahogy rokonának, Erzsébetnek mondja, „én egy senki vagyok”. A Keresztelő Jánost szíve alatt hordozó Erzsébet szeretettel öleli ekkor magához Máriát. Honnan is tudhatná a választ, hiszen az isteni misztérium sokkal mélyebb annál, hogy annak minden megnyilvánulását felfogjuk értelmileg, vagy feldolgozzuk érzelmileg.

Mária elsősorban a szívével követi az isteni útmutatást, fel sem merül benne, hogy ne teljesítse az Úr akaratát. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az angyal nem fedte fel másoknak Isten üzenetét, így az igazság környezete, még a hozzá legközelebb álló szülei előtt is rejtve maradt. Hogyan is hihetnének nekem? – kérdezi Mária az egyik jelenetben, ám azt is tudja, hogy Isten kiválasztottjaként nem hazudhat. Ezért elmondja szüleinek, hogy mi történt, de ők nem hisznek neki. Joakim azzal vádolja leányát, hogy minden esküjét megszegte, Anna nem vádol, de retteg attól, hogy Máriát agyonkövezik. Máriában dacos elszántság van, igazának biztos tudata. Nem titkolja, hogy fél, de kimondja a lényeget: a szándék, hogy ez a gyermek megfoganjon, erősebb, mint az ő félelme.

József alig néhány évvel idősebb Máriánál, dolgos, szorgalmas ácsmester, és ami a legfontosabb, jó lélek. A jövőt szépnek látja, egy hatalmas ház építésébe kezd, hogy elférjenek majd benne Máriával és születendő gyermekeikkel. Rögtön kiderül róla az is, hogy nagyfokú áldozatkészség van benne. Amikor Mária apja nem tud adót fizetni Heródes katonáinak, ők elveszik tőlük a család szamarát. József az, aki visszavásárolja. Ízig-vérig becsületes ember, Máriát is azért szerette meg, mert a legerényesebbnek tartotta, s ő egész életében az erényt kereste. Ezért nagy a fájdalma, amikor kiderül, hogy Mária még az egybekelésük előtt áldott állapotba került. József összeomlani látja minden reményét, s nem csupán Máriában csalódott súlyosan, hanem az emberi tisztességben és becsületességben is. Irgalmas természete azonban még ekkor is felülemelkedik benne, hiszen nem vádolja meg Máriát nyíltan, akit így el sem ítélhetnek.

Az Úr angyalának megjelenése József álmában egyénien van ábrázolva. József álma rémületes, csalódott és zaklatott lelkének a kivetítése: Názáret lakói meg akarják kövezni Máriát, s azt követelik, hogy ő dobja rá az első követ. Józsefnek már lendül a karja, amikor megjelenik előtte az angyal. Elmondja az első mondatot, Máté evangéliuma szerint (1,19): „József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni felségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.” A jelenés további részét pedig már maga József mondja Máriának, jelezve, hogy vele is közöltetett az égi titok:: „Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (u.o. 1,21)

József hite tehát ugyanolyan erős, mint Máriáé, eszébe sem jut a kételkedés, hogy amit hallott az angyaltól, az ne lenne igaz. Ugyanakkor a film azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Mária és József élete nem lehetett gondoktól mentes. A názáretiek egy-egy megvető, sötét pillantásából, egymás közötti sugdolózásából egyértelmű, hogy soha nem bocsátottak meg Máriának, s vele együtt Józsefet is kivetették maguk közül. Amikor Mária és József Betlehembe indulnak, hogy a népszámlálási parancsnak megfelelőn összeírják őket, a falusiak gyűlölködő pillantását érzékelve József ironikusan jegyzi Máriának: nagyon fogunk hiányozni nekik.

Mária és József kapcsolata a Betlehembe vezető, sokféle megpróbáltatással járó úton teljesedik ki igazán, ekkor válnak végleg egymást szerető és mindenben támogató házaspárrá. Az életüket immáron végigkísérő misztérium ekkor is kiemelten foglalkoztatja őket, Mária azt kérdezi Józseftől: honnan fogjuk tudni, hogy a születendő gyermek másmilyen lesz, mint a többi? Józsefben felvetődik a kétség: lesz-e olyan dolog egyáltalán, amire taníthatja Jézust? Azt, hogy József minden hite ellenére sem dolgozhatta fel könnyen mindig a számára Istentől kijelölt sorsot, kiválóan ábrázolja az a jelenet, amikor egy kedves élelmiszerárus Mária állapotát látva megkínálja őt a süteményével, Józsefnek pedig azt mondja: nagy öröm lehet a saját arcod vonásait felfedezni a gyermekedben. József arca elkomorul egy pillanatra, de a feszültséget feloldva, Mária megfogja a kezét, József pedig viszonozza asszonya gyengédségét. Kezük összefonódik, kifejezve ezzel mélységes, elválaszthatatlan együvé tartozásukat.

József soha nem fogadkozik, cselekedeteivel bizonyítja, hogy mindent megtesz Mária és a születendő gyermek biztonsága érdekében. Több ilyen jelenet is van a filmben. A roppant nehéz, embert és állatot is kemény próbára tevő hegyes, köves tájon az egyik család szamara majdnem lezuhan a szikláról, pillanatnyi életveszélybe sodorva asszonyokat, férfiakat. Az ijedelem múltával József azt mondja a saját szamarukon ülő Máriának: elgyengült a szamár. A következő jelenetben József egy kis darab, vékony kenyeret süt, a felét Máriának adja, a másik felébe éppen hogy csak beleharap, a többit elrejti. Később megeteti vele a szamarat. Nyilvánvaló, hogy ettől a falatnyi ételtől a szamár nem kap erőre, böködi is Józsefet, további élelmet követelve. József így vigasztalja: én sokkal éhesebb vagyok, mint te. A lényeg itt a gesztus, az, hogy József mindig maximálisan megtesz mindent ami tőle telik, azért, hogy Mária és Jézus biztonságban legyenek.

József többször is Istenhez fohászkodik. A fent említett jelenetnél, míg Mária alszik, azt kéri: Uram, ha jól cselekszem, adj jelet. A következő képsorokban József és Mária az elcsigázott szamárral átkelnek a tavon a túlsó partra. Váratlanul egy kígyó bukkan fel, sebesen siklik feléjük. A szamár megrémül, Mária lezuhan róla. József megragadja a kígyót, elhajítja, majd megmenti a kétségbeesetten segítségért kiáltó Máriát. Ismét eszünkbe juthat erről az Évát az ősbűnre csábító kígyó. A teológiai hagyomány szerint az angyali üdvözlet előképe a kígyó megátkozása a bűnbeesés után. Az Úr így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadékai közé. Õ széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3,14–15)

Ez az átok a Megváltó fogantatásával teljesedett be. A filmben viszont ennél a jelenetnél veszélyben van Mária és a magzat élete is, éppen a kígyó által. József az, aki megmenti őket, elhárítva így a sokféle akadály közül egyet, amely veszélyeztette az isteni jövendölés teljesülését.

Az egyik jelenetben Mária gyengéd szeretettel beszél isteni magzatához: jó ember a nevelőapád, bebizonyította, hogy minden áldozatra képes érted. Nem csupán József tesz meg azonban mindent Máriáért, alkalomadtán ő is gondoskodik férjéről. Így akkor, amikor József gyaloglástól elgyötört, a kövektől és a száraz, cserép élességű földdaraboktól véresre tört lábfejét mossa, ápolja. Eszünkbe juthat erről az evangéliumi jelenet, amikor Jézus megmossa tanítványai lábát, végrehajtva ezzel az egyik legalázatosabb cselekedetet. (Jn 13,3–10) Mária és József kapcsolatát a gyengéd, tettekben megnyilvánuló, önzetlen szeretet, az egymásra való állandó odafigyelés, egymás segítése jellemzi.

A filmben Nagy Heródes király mindenben az ellenkezőjét képviseli annak, amit a fent említett fogalmak kifejeznek. Heródes gyűlölt személyiség, betegesen félti a hatalmát, hírből sem ismeri az irgalom fogalmát, kíméletlenül lecsap mindenkire, akiben vetélytársat lát. E tekintetben hidegen hagyják még a legszorosabb családi kapcsolatok is. Habozás nélkül kivégezteti feleségét és két fiát, amikor kiderül, hogy összeesküvést szőttek ellene, s harmadik gyermekét, a későbbi Antipas negyedes fejedelmet is figyelmezteti: ő is könnyen erre a sorsra juthat, ha nincs türelme kivárni, míg megörökli a trónt. Heródes gonosz, kegyetlen uralkodó, retteg a próféciák beteljesülésétől, amely szerint eljön a Messiás, aki véget vet az ő uralmának. Egész lényét egyetlen gondolat tölti be: hogyan tarthatja meg a hatalmát. A rábízott nép jólétével nem törődik, érzéketlenül sanyargatja őket, újabb és újabb adókat vet ki rájuk, hogy megvalósíthassa megalomániás építkezéseit.

Mária és József többször is veszélybe kerülnek Heródes miatt. Rögtön a film elején: amikor a zsarnoki uralkodó katonái megjelennek Názáretben, egy lányt, Mária egyik legjobb barátnőjét elhurcolják magukkal, amiért apjának nincs miből adót fizetnie. A falusiak kiszolgáltatottsága abszolút a heródesi önkénnyel szemben. Az egyik katona többször rápillant Máriára. A fikciós jelenettel a rendezőnő érzékelteti, hogy ekkor csupán egy hajszál választotta el Máriát, hogy Heródes udvarába hurcolják. Nyilvánvaló ugyanakkor az isteni akarat érvényesülése is, hogy Mária sorsa egészen más volt.

Mária és József másodszor akkor vannak veszélyben, amikor úton Betlehem felé Heródes katonái megmotozzák őket. Heródes ugyanis kiadta a parancsot, hogy ellenőrizzenek minden Dávid törzséből származó férfit, s akit veszélyesnek tartanak a hatalmára, hurcolják elébe. A király azonban teljesen tévúton jár: sokáig olyan férfit keres, akinek hatalma van, s mint ilyen, feltételezhető, hogy a nép kikiáltja Messiás-királynak. Számára a hatalom és az erő az a két fogalom, amellyel mindent megvalósíthat, illetve megakadályozhat, amit csak akar, ezért az eszébe sem jut, hogy egy a gyengeséget és védtelenséget jelképező kisgyermekben keresse azt a személyt, aki majd véget vet az ő uralmának, de nem úgy, ahogy ő azt gondolta. Aki emberként utolsó lesz, de királyként az első. Ezért a katona tovább engedi Józsefet és Máriát, mint akik semmi veszélyt nem jelentenek Heródesre, hiszen szegények, a szamarukon kívül semmijük nincs az égvilágon. Heródes csak ezt követően tudja meg a háromkirályoktól, hogy a próféciák egy hamarosan megszületendő gyermekre vonatkoznak.

A harmadik és egyben legsúlyosabb veszély már Jézus születését követően leselkedik a Szent Családra, a betlehemi gyermekgyilkosságkor. (Mt 2,16–18) A katonák öldöklése röviden van ábrázolva, a lovak vágtatását látjuk, sikoltozva menekülő anyákat és gyermekeket, a karddal lesújtó karokat, majd a gyász tragikus pillanatait, halott, megcsonkított gyermekeket, gyászoló, zokogó anyákat. Az egyik katona parancsba kapja, hogy nézzen be az istállóba, ahol Jézus született, de ekkor már csak a békésen alvó állatok vannak itt, s az üres jászol.

Fontos szerepe van a filmben Erzsébetnek és Zakariásnak, Keresztelő János idős szüleinek. Nagy szeretetben élnek, mintegy példát adva Máriának a harmonikus, egymás mellett a nehézségekben és megpróbáltatásokban is hűségesen kitartó házastársi életre. Gyönyörű és mélyen emberi jelenet, amikor egyszerre mozdul meg Mária és Erzsébet méhében a két magzat, az egyik Isten Fia, a másik az ő prófétája. Ugyanilyen jelentős a háromkirályok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár szerepe, akik Heródes ellenpontjaiként hódolni utaznak a messzi Perzsiából, hogy köszöntsék a megszületett Messiást, mégpedig azért, mert – ahogy Menyhért megfogalmazza –, a szelídség, a szeretet és az igazság hirdetője és tanúságtevője lesz.

Jézus születése a hagyományos toposzok szerint jelenik meg, hatalmas, csaknem az egész mozivásznat betöltő fénycsóva ömlik be a barlangba. Ismeretes, hogy a keresztény művészetben az Atyaisten, a világosság teremtője – „Legyen világosság” (Ter 1,3) – és Krisztus, a világ világossága (Jn 8,12) földöntúli, ragyogó fényességben jelennek meg, amelyből részesülnek Mária és a szentek, a mennyek lakói is. Ugyanígy, az Újszövetségben kiemelkedően Isten és Krisztus köré csoportosul a fény és a világosság szimbolikája, összekapcsolja kettőjüket. Isten a világosság, akiben nincs semmi sötétség: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl.” (Jn 1,5). Isten világossága Krisztus világossága, ő az Ige, aki Isten, Krisztus „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.” (u.o. 1,9) Krisztusban van „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.” (Jn 1,4) Ebben a gondolatban a világosság a megváltás jelképévé válik, ahogy Lukács írja: „Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek.” (Lk 1, 78–79) Az ő világossága az üdvösség minden nép számára, ahogy azt az öreg Simeon mondta Jézus templomi bemutatásakor: „mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek.” (Lk 2,30–32)

Jézus egyetemes küldetésére utal Mária, amikor újszülött csecsemőjét felmutatja az idős pásztornak, akinek alakjából ugyancsak Simeonra asszociálhatunk, hiszen szintén a Messiást várja, reménykedik az eljövetelében, ezt tartaná élete nagy ajándékának. Õ korábban azt mondta Máriának, minden ember életében van egy nagy ajándék, az övé a szíve alatt hordott magzat. Mária, karjában tartva gyermekét, azt mondja: ő mindenki ajándéka, nemcsak az enyém, minden emberé. Mária hite tehát maximális abban, hogy az angyali ígéretnek megfelelően, valóban Isten egyszülött fiát szülte meg. Mária köszönete ekkor egyaránt szól Istenhez és Józsefhez. Hálásan mondja Józsefnek: Isten megsegített, meghallgatta a kérésemet, és erőt adott, s te is. A Magasságostól érkező segítséghez hozzá kell tennünk mindig a saját akaratunkat, erőfeszítésünket is, soha nem maradhatunk passzívak, tétlen szemlélők – sugallják a film alkotói.

A befejező képsorokban az Egyiptomba menekülő Szent Családot látjuk, s ugyancsak a hatalmas, mindent betöltő fénycsóvát, a tengerként elénk táruló, végtelenséget kifejező égboltot, amely mintha összeérne a földdel. Ahogy a háromkirályok egyike, Menyhért mondja, Isten emberré lett, lejött a földre. Isten elküldte egyszülött Fiát, aki harminc év múlva megkezdi tevékenységét, hogy kereszthalálával megváltson bennünket bűneinktől. A Csendes éj lágy, szelíd dallamaira Mária a Magnificatot imádkozva mond köszönetet Istennek: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát… Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasakat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.” (Lk 1,46–48;51–53)

Catherine Hardwicke egy minden ízében hitelességre törekvő, helyenként megrázó filmet alkotott Mária és József történetéből. Nem törekedett a mindenáron való újat mondásra, az extrém megoldásokra, s talán éppen ezért sikerült hűnek maradnia az evangéliumok szellemiségéhez és lelkiségéhez, felmutatnia azok minden korban érvényes, örökérvényű üzenetét, anélkül hogy alkotása bármelyik része is didaktikusnak hatna.

A születés – színes feliratos amerikai filmdráma, 101 perc, 2006.
rendező: Catherine Hardwicke
forgatókönyvíró: Mike Rich
szereplők:
Keisha Castie-Hughes: Mária
Oscar Isaac: József
Shohreh Aghdashioo: Erzsébet
Eriq Ebouaney: Boldizsár
Ciarán Hinds: Nagy Heródes
Forgalmazza az Intercom

Magyar Kurír