Filmfesztivál és evangelizáció

„A 12 éven aluli korosztály számára, vagyis amikor a személyiség felépül, nem dolgozhatunk ki hitoktatási tervet, ha nem ismerjük a mozi által bemutatott kultúrát és világot” – nyilatkozta Dario Viganò, az Olasz Püspöki Konferenciának a színház és a mozi világával kapcsolatos témákért felelős megbízottja, a Velencei Egyházmegye napilapjának adott interjújában, az augusztus 30-án megnyílt 63. Nemzetközi Filmszemle kapcsán.

„A fiatalok a filmekben bemutatott világokból kiindulva alakítják ki képzeletvilágukat”, s „ha ez nem is keresztény, de transzcendens módon épül fel, akkor lehetséges, hogy az evangélium befogadókész és nyitott emberre talál bennük”. Ezért „nekünk kell irányítanunk ezeknek a kulturális szimbólumrendszereknek a felépítését, nem maradhatunk ki belőle” – magyarázza Viganò.

Hogyan? Talán olyan hitoktatókkal, akik jól ismerik a gyermekek, fiatalok által nézett filmeket, anélkül, hogy előítéletekkel vagy elítélőleg fogadnák őket. „Ha egy film nem az evangéliummal és a transzcendenssel összeférhető kulturális szimbólumrendszert épít ki, attól még nem kell elnyomni vagy elrejteni. A gyerekek úgyis látni fogják. Általában inkább alaposan meg kell érteni, s minden vonatkozásában a fiatalok elé tárni, pontosítva, hogy mire kell odafigyelni, különbséget tenni…”. „Mindig is azt mondták, hogy hasznos, ha az egyház benne van a mozi világában, valójában azonban ez egy konfliktust rejt. S a katolikusok túl gyakran érzik magukat feljogosítva arra, hogy egyszerűen engedélyeket adjanak, s megmondják: jó-e egy film vagy sem.”

Viganò szerint „a filmet a szórakoztatás eszközének tekintették, a puszta szórakozás alkalmainak”, ez azonban „helytelen felfogás”. „Ha nem értjük meg a szimbólumokat, amelyeket egy film közvetíthet nekünk, aligha értjük meg azokat a kulturális koordinátákat, amelyek között az evangéliumot kell hirdetnünk.”

Korazym.org/Magyar Kurír