A földönfutó – 2008. május 7.

Ma, amikor jóval kétszáz fölött van a föld országainak száma, íme egy fájdalmas ellenpélda, egy ország, amely szétesett, és a helyi fegyveres csoportok egymást pusztítva birtokolják. Csak az a kérdés, hogy mit birtokolnak? A lakosságot, amelyből a maradék földönfutó lett.

Nem nagy dicsőség olyanokat uralni, akik nem tudnak felegyenesedni a földönfutás miatt. Nem tudjuk, hogy mi van még arrafelé, de egy biztos; fegyver van. Ezeket pedig nem Szomáliában állítják elő. Nagy fájdalom, hogy még mindig vannak olyan területek földünkön, ahol remekül ki lehet próbálni az új haditechnikát, távol a szellemi vezérektől.

Hogy ebbe az egészből mit vonhatunk le? Annyit mindenképpen, hogy becsüljük jobban saját környezetünk viszonylagos nyugalmát. Amikor megszokásból panaszkodunk, nem árt észrevennünk, hogy máshol mennyivel többet szenvednek emberek. A szomáliai törzsek tagjai is Isten gyermekei. Amíg valahol fáj a bűn, addig másutt sincs teljes nyugalom.

Sánta János