A főpásztorok és a papság találkozója

Először Lukács László piarista, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora, majd Beran Ferenc, az Unio Apostolica Cleri országos elnöke köszöntötte a jelenlévőket.

Ruini bíboros átadta a Szentatya, XVI. Benedek pápa üdvözletét, de hangsúlyozta, II. János Pál pápa küldöttjének is érzi magát, akitől – mint mondta – számos zseniális lelkipásztori intuíció mellett például a Városmisszió ötlete is származik.

Ezt követően Székely János, az esztergomi Szent Adalbert Központ igazgatója, a találkozó moderátora tette fel a kérdéseket.

Az első kérdés a papi identitás témakörében José da Cruz Policarpo bíboroshoz szólt, aki ennek kapcsán a Jó Pásztor alakját emelte ki és állította a papság elé, mint életideált.

A következő kérdés a pap missziós küldetésére vonatkozott. Godfried Danneels bíboros kiemelte: az Örömhírt tovább kell adni, mert hír, ezért fontos a kommunikáció. Ugyanakkor hangsúlyozta: a tartalom fontosabb, mint a forma. Lényeges, hogy nagyon alaposan ismerni kell, ugyanakkor alázatra van szükség: nem magunkat hirdetjük. Két veszélyre hívta fel a figyelmet: a félelem, amely abból fakad, ha túlzottan magunkra építünk és az arrogancia, amely taszítja az embereket.

A pap és a püspök munkatársi kapcsolatára vonatkozó kérdést Christoph Schönborn bécsi érsek kapta. Hangsúlyozta a személyes kapcsolatok fontosságát, még ha nehéz és fárasztó is, valamint az atyaság jelentőségét. A modern kor alapvető hibájának nevezte a ’68-as nemzedék kísértését: testvérnek lenni, az atyaságot elutasítva. Elmondta, II. János Pál pápát azért szerették annyian, mert nagyon atyai volt. Befejezésül a domonkos rendi bíboros kiemelte: mindennek alapja az imádság. A papság minden szentmisében imádkozik a főpásztorért, ami nagy kegyelmi forrás, ő pedig minden este a befejező imaóra utolsó fohászát kifejezetten a papjaiért mondja.

André Vingt-Trois párizsi érsek a papnevelésben beállt változásokról szóló kérdés alapján hangsúlyozta: fontos a főpásztor köré szerveződő presbyterium, valamint, hogy a felkészülés ideje nem egyszerű képzés, hanem a felelősségvállalásra való nevelés kell legyen. Beszélt a párizsi szeminárium pozitív tapasztalatai közé tartozó indítóévről, a minden területen egyenletes, minőségi képzés szükségességéről és a kispapok közösségekkel való kapcsolatáról.

Hogyan változott a gyakorlati papi életforma? E kérdés kapcsán Erdő Péter, az idei Városmisszió házigazdája megkülönböztette a háború előtti javadalmi rendszert, az 1951 utáni időszakot, amikor az Egyház anyagi bázisa megszűnt, ezért állami támogatásra szorult a hitélet, valamint a mai megoldást, amikor jól működik az egyházmegyei szintű papi szolidaritási alap. A bíboros beszélt a részben demográfiai okokkal is magyarázható, de hazánkban – több európai országtól eltérően – mindenképpen jelentős paphiányról, s ennek következményei miatt kiemelte a világiak szerepének fontosságát, képzésük, bevonásuk szükségességét.

A hallgatóság soraiból először Bodor György zugligeti plébános, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatásgondozási referense kérdezte André Vingt-Trois érseket arról, hogy a fiatalok nehezen döntenek a hivatás kérdésében. A párizsi érsek válaszában hangsúlyozta: nagy veszély a túlzott aggódás a tökéletes döntés miatt. Nemcsak a papság melletti döntés nehéz, hiszen minden életállapotban – házasként, papként, szerzetesként – ugyanaz a hivatásunk: tanúságot tenni Isten szeretet-szövetségéről.

Majd Kozma Imre irgalmas-rendi szerzetes tette fel kérdését: Az Egyház két nagy kincse, amit Jézustól kapott: az Eucharisztia és a szegények. Vajon csupán jótékonykodás-e a feléjük fordulás, vagy ez a lényegi küldetés. Schönborn bíboros válaszában kitért a létszámgondokra és a profizmus igényére. Fontosnak mondta a rászorulókkal való foglalkozásban, hogy sikerüljön megőrizni az egyházi karaktert, nem helyes, ha az csak egészségügyi vállalkozás. Kiemelte a bécsi irgalmas kórház példáját, ahol négy szerzetes tevékenykedik, de az elkötelezett keresztény munkatársak segítségével 800 ágyon gondoznak betegeket méltó módon.

Kránitz Mihály teológiaprofesszor kérdése arra irányult, hogy milyen eredmények mutatkoznak a bécsi Városmisszió után négy évvel. Az osztrák főpásztor kiemelte: nem szabad látványos eredményeket várni. Ugyanakkor kiemelt két gyümölcsöt: egyrészt akik részt vettek a Városmisszióban, megtapasztalták, hogy képesek kilépni köreikből, missziósnak lenni; másrészt az Egyházon belül egy változás indult meg. A gyakorló katolikusok kisebbségben vannak, de nem képeznek szektát. Az Egyház sok ponton kapcsolódik a társadalomhoz. Befejezésül hangsúlyozta: alázatos öntudatosságra van szükség.

Végül Székely János zárszava után a jelenlévők közösen elénekelték a Salve Reginát

Varga János/Magyar Kurír