Az egyházsemleges állam eszményét védő, Appel nevű francia egyesület decemberben fordult az alkotmánybírósághoz, mert a semlegesség elvével ellentétesnek találta, hogy Elzász-Moselle régióban a katolikus, protestáns és zsidó lelkipásztorok az államtól kapják a fizetésüket. Az alkotmánybírák azonban rávilágítottak, hogy Elzász-Moselle régió sajátos jogi státuszát mind az 1946-os, mind az 1958-as alkotmány biztosítja, így ezen a területen a lelkipásztorok állami bérezésének eltörlése alkotmányba ütköző döntés lenne.
Az alkotmányossági kérdést benyújtó szervezet azzal érvelt, hogy az Elzász-Moselle régióban érvényben lévő helyi jog ellentétben áll az 1905-ös törvény 2. pontjával, amely kimondja, hogy az állam nem finanszíroz egyetlen vallást sem. Az alkotmány is tartalmazza az egyházak és az állam szétválasztását, azaz egyházsemleges államról beszél, a semlegesség módozatait azonban nem határozza meg.
Márpedig a francia adminisztratív joggyakorlat mindig is megengedő módon értelmezte a semlegesség elvét. Ennek megfelelően, ha az alkotmánybíróság helyt adott volna az Appel panaszának, az nem csupán komoly jogi zavarokat okozott volna, de Francis Messner vallásjogi szakértő szerint a semlegesség elvének egész gyakorlatát megkérdőjelezte volna.
Az állami finanszírozás nagyjából 1400 keresztény és zsidó vallási tisztségviselőt érint, de Elzász-Moselle régió iszlám egyháza is kapott már közpénzből származó támogatást mecsetek építéséhez. Francis Messner rámutatott, hogy az egyházak és az állam szétválasztásáról szóló törvényt 1905 óta többször is módosították, és jelenleg is számos esetben eltérnek tőle. Az állam rendszeresen támogatja kegyhelyek felújítását, egyházi szervezetek működését, a börtönlelkészek és a tábori lelkészek bérezését. Így, ha az alkotmánybíróság az Appel beadványa miatt módosította volna a fennálló gyakorlatot, az a vallások finanszírozásának egész rendszerét felborította volna Franciaországban.
La Croix/Magyar Kurír