Francia egyházi dokumentum a keresztény–muzulmán párbeszédről

Kitekintő – 2008. május 28., szerda | 8:27

„Hogyan beszélnek a keresztények és a muzulmánok Istennel?” címmel jegyzéket tett közzé a Francia Püspöki Konferencia. A testület honlapján is olvasható dokumentumban a szerzők előbb sorra veszik a kereszténység és a muzulmán hittételek közötti legfontosabb eltéréseket, hogy végül rámutathassanak azokra a pontokra, amelyek mentén a párbeszéd lehetséges.

A francia püspökök XVI. Benedek pápa útmutatását követik, melyet az Egyesült Államokban tett látogatásakor adott a más vallásokkal folytatott hatékony párbeszédről. A pápa akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elég a hasonlóságok kiemelése, a különbözőségek bátor feltárására is szükség van.

A kétoldalas dokumentum már a bevezetőjében megállapítja azt az alapvető tényt, hogy a kereszténység és az iszlám (és természetesen a judaizmus) monoteista vallások, egyben idézve a II. Vatikáni Zsinat egyik dokumentumából, mely kijelenti, hogy a Katolikus Egyház miért tekint tisztelettel a muzulmánokra.

Az első rész számbaveszi azokat az alapvető eltéréseket, ahogyan keresztények és muzulmánok Istenről beszélnek. Megállapítja, hogy az iszlám erősen hangsúlyozza Isten egységét, és nem tudja elfogadni a keresztény kinyilatkoztatásban azt, hogy Isten Atya, Fiú és Szentlélek legyen, így nem érti a Szentháromság fogalmát sem. Sőt, a muzulmán hagyomány a Koránból azt olvassa ki, hogy a keresztények megváltoztatták, egyenesen meghamisították a Szentírást azért, hogy a Szentháromságról szólhassanak.

A fentiekből az is következik számukra, hogy nem létezhet megtestesülés sem, mert az iszlám szerint az sértést jelent Isten transzcendens természete ellen. Bár az iszlám állítja, hogy Isten közel van az emberhez, számukra lehetetlen és komolytalan azt állítani, hogy valaki valóságos Isten és valóságos ember lehet.

További alapvető eltérés, hogy a Korán elveti Jézus kereszthalálát, és az iszlámban a Krisztus általi megváltás sem létezik. Az iszlám számára Jézus nagy próféta, aki Szűz Máriától született, az Evangéliumot – egy valóban Istentől származó üzenetet – hirdette az embereknek, de azt szerintük a keresztények elferdítették. Számukra tehát Jézus egyszerű ember.

A dokumentum leszögezi: nagy a különbség a Szentíráshoz való viszonyban is. Az iszlám számára a Koránt Isten diktálta Mohamednek, és mint ilyen, Isten szavának számít. Azt mondják róla, hogy örök és kezdet nélküli. Ám a szerzők itt hozzáéteszik, hogy a szent könyvnek ez a vonatkozása ma már vita tárgyát képezi iszlám tudósok és hívők körében.

A szerzők külön hangsúlyozzák: a Koránt olvasó keresztény érzése az, hogy a könyv kereszténységgel kapcsolatos információi rendkívül szegényesek és gyakran pontatlanok.

A dokumentum megállapítja: dogmatikus kérdésekben a muzulmánok számára nagyon megnehezítik a párbeszédet azok a értelmezések, amelyek a Koránt Isten szavaként fogják fel. Hozzáteszi azonban, hogy lehetséges és érdemes párbeszédet folytatni az imáról, az erkölcsi életről, a teremtésről vagy az emberi élet értelméről. Szükséges, hogy a felek jóindulattal viseltessenek egymás iárnt, ugyanakkor egy ilyen helyzetben a kersztény hit nagyon világos identitástudatára is szükség van – áll a jegyzékben, mely egyaránt idéz II. János Pál és XVI. Benedek pápák a témával foglalkozó beszédeiből.

A Francia Püspöki Konferencia honlapja: www.cef.fr

Magyar Kurír