A francia KTO beszélgetése Erdő Péter bíborossal az európai egyházak előtt álló kihívásokról

A KTO elsőként arról kérdezte a bíborost, hogyan kezdődött a rendszerváltás után az új evangelizációs munka Magyarországon.

Erdő Péter elmondta, hogy a rendszerváltás után a magyar egyház együttműködést keresve kapcsolatba lépett a nyugat-európai országokkal, és igyekezett megismerni tapasztalataikat az új evangelizáció terén. A velük való együttműködés gyümölcse volt a 2003. és 2007. között zajló Városmisszió program is, melyben Budapest Bécshez, Párizshoz, Lisszabonhoz és Brüsszelhez csatlakozott, és amelynek célja az evangelizáció területén dolgozók tapasztalatainak megosztása, illetve a katolikus értékrend különböző műfajú találkozókon és rendezvényeken keresztül történő bemutatása volt. A magyarok pedig nem csak a budapesti eseményekben, hanem más városok misszióinak megszervezésében is részt vettek.

A francia televízió arról érdeklődött, hogy a bíboros lényegesebbnek ítéli-e a volt szocialista és a nyugat-európai országok közötti hasonlóságokat, mint a különbségeket. Erre Erdő Péter igennel válaszolt, és kifejtette, hogy „kulturális szempontból már a kommunista Európában is két Európa létezett. Az egyik Nyugat-Európa keleti fele: azok a nyugati kultúrájú európai országok, amelyek kommunista hatalom alatt álltak. A másik oldalt pedig a valódi kelet-európai országok képviselték a maguk bizánci kultúrájával. És e kettő között nagy a különbség. Mi Kelet-Európa nyugati feléhez tartozunk, a római katolikus a legerősebb egyház az országban, majd a protestáns egyházak következnek. Egy kelet-európai országban ez nem így néz ki, ez nyugat-európai modell.”

Az elvilágiasodással kapcsolatban azonban Erdő Péter bíboros  különbséget tett a keleti és nyugati országok között. „A nyugati országok szekularizációja belső folyamat, míg keleten külső kényszer, a kommunista rendszer hatására állt be. A kommunisták tönkretették az egyházi berendezkedést, tönkretették az egész társadalom kapcsolatainak szövetét (...). Istennek hála, hogy a plébániák közösségei fenn tudtak maradni a kommunizmus egész ideje alatt. (...) A szerzetesrendeket feloszlatták, (...) így aztán a kommunizmus bukása után a szerzetesközösségek életét teljesen elölről kellett kezdeni. Ez hatalmas feladat volt, hiszen a szerzetesrendek tagjai túl idősek voltak, és nem voltak tapasztalataink a II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatban sem, így nehéz volt a megújulás.”

Az új evangelizáció feladatát is inkább az egyházmegyék igyekeznek ellátni, és nem annyira a megújult, illetve a rendszerváltás óta hazánkban megtelepedő, új szerzetesrendek. „Egyházmegyék ugyanis az országban mindenhol léteznek, (...) míg szerzetesközösségek nem. Nálunk a népesség elég stabil, az országon belüli népességmozgás nagyon alacsony.” A stabil közösségek pedig mélyebben meg tudják élni a keresztény közösségi életet.

A francia televízió a hit évéről is kérdezte a bíborost, aki elmondta, hogy számos programon kívül egy 4-5 évig futó nagy akciót is tervez: „végiglátogatjuk az egyházmegyénkben élő összes katolikus családot”. A projektet világi önkéntesek fogják megvalósítani, akik előzőleg felkészítésen vesznek részt, „a püspöktől kapják meg a missziót, és az Egyház nevében látogatnak el a családokhoz”.

Az európai Egyház előtt álló kihívásokkal kapcsolatban Erdő Péter az „úgynevezett” elvilágiasodást szekularizációt említette első helyen, másodikként pedig a keresztényekkel szembeni diszkriminációról és erőszakról beszélt, mely Európában is jellemző. „Európában a vallási indíttatásból elkövetett erőszak áldozatai közel 80%-ban keresztények” – hívta fel a figyelmet a bíboros.

Arra a kérdésre, hogy miért tette az „úgynevezett” jelzőt az elvilágiasodás szó elé, azt mondta el, hogy az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE)  néhány évvel ezelőtt felmérést végzett, melyből kiderült, hogy majdnem minden pap és püspök más és más jelentésben használja ezt a szót, így a párbeszéd előtt érdemes tisztázni, ki mit ért alatta.

A bíboros beszélt arról is, hogy mind Európában, mind Magyarországon egyre inkább elterjedőben van az a szemlélet, mely szerint a pillanatnyi érzés a legfontosabb, az, hogy jól érezzem magam a jelen pillanatban. „És ha az élet értelme ez a pillanatnyi érzés, az azt jelenti, hogy a múlt nem fontos, a jövő pedig nem is létezik, vagy ha létezik, akkor fenyegetést jelent, hiszen könnyen lehetséges, hogy holnap nem fogom ilyen jól érezni magam. Ezért sok fiatal fél életreszóló választásokat tenni, amilyen például a házasság, a pályaválasztás, vagy az iskolaválasztás. Mint egyetemi rektor, gyakran láttam, hogy diákok százai a második-harmadik évben szakot váltanak. És ugyanígy igaz ez a papi vagy szerzetesi hivatásra is.”

Szót ejtett arról is, hogy bár az állam és az Egyház szétvált, a kultúra és az Egyház a mai napig is szorosan összefonódik. Példaként a balkáni háborút említette, ahol mindegyik etnikai csoport szét akarta zúzni a többi identitását, és ennek érdekében elsőként egymás vallását vették célba, erről tanúskodtak a mecsetek, a katolikus templomok és az ortodox templomok elleni támadások. „Ez a szomorú eset jól példázza a kultúra és a vallás összefonódását.”

„Hogyan tudja az Egyház és a keresztények ma, ebben a minden európai országra jellemző, szekularizálódó társadalomban elérni azt az egyre több és több embert, akik keresztény kultúrkörből származnak ugyan, de nem eszerint élnek?” – tette fel a kérdést a KTO.

Válaszként Erdő Péter a természettudományokkal való szoros együttműködés fontosságát hangsúlyozta. „Segítségükkel rá tudunk mutatni, hogy más valaminek is léteznie kell a mi univerzumunkon kívül, mert ez az univerzum önmagában nem ad választ a kérdéseinkre. De milyen valóság létezhet ezen az univerzumon kívül? Ha Isten létezik, akkor hogyan kerülhetünk személyes kapcsolatba vele? Az Istennel való találkozás csaknem minden elképzelhető formája magában hordoz ellentmondásokat, paradoxonokat. A teológia is elismeri ezeket a paradoxonokat, amilyen például az emberi szabadság és Isten terve az emberrel. (...) Vagy például a múlt, a jelen és a jövő, ami Isten számára nem létezik, hiszen Ő kívül esik a tér és az idő kategóriáin. De azok az emberek, akik ismerik a természettudományok mai eredményeit, már nem érzik annyira abszurdnak ezeket a dolgokat.”

Azzal kapcsolatban, hogy mit vár a szinódus munkájától, az érsek azt felelte, hogy a szinódus remek alkalmat teremt a tapasztalatcserére, „hiszen a püspökök a világ minden tájáról érkeznek, és megosztják egymással a tapasztalataikat és a javaslataikat az evangelizációra vonatkozóan, így ezek a tapasztalatok közös kinccsé válnak. És persze a Szentatya teológiai éleslátására is számítunk, hiszen ő mindig is nagyon aktívan részt vett a szinódusi vitákban. (...) Minden ülésszak végén van egy óra, amikor a résztvevők szabadon feltehetik a kérdéseiket. Ezt az újítást XVI. Benedek vezette be. Mondják is róla, hogy vérbeli európai szellem, aki szereti a szabad vitát.”

A francia katolikus televízió 2012. október 7-én Rómában készítette az interjút, amely ezen a linken található. 

Magyar Kurír