Francia papok látogatták meg a kínai hivatalos és földalatti katolikusokat

Amikor Vincent atya Pekingbe indul, minden papi ismertetőjegyét itthon hagyja, hiszen látogatásának titkosnak kell maradnia. Az első években ez nem jelentett gondot, mert a pap csak a hivatalos egyháznál tett látogatást, mely a kínai kormány engedélyével működik. De Vincent atya már jó húsz éve úgy döntött, hogy kínai utazásai során a földalatti katolikusokkal is találkozni fog.

Kínából 1949-ben minden külföldi papot és szerzetest kiutasítottak, akik azonban az 1980-as évek végén, a kínai kulturális forradalom után fokozatosan visszatértek az országba. Ez elsősorban az ázsiaiakra volt igaz, de a nyugatiak közül is többen visszajöttek. Honfitársaik, útjukat turista utazásnak tüntetve fel, időnként meglátogatják e helyi közösségeket, melyek gyakran az egyetemes Egyháztól teljesen elszigetelten élnek.

Az első években Paul atya járta végig az országot, és tett látogatást a szétszórtan élő közösségeknél. Lelkigyakorlatokat és képzéseket tartott nekik. „A kínai katolikusok örülnek, ha külföldi papot fogadhatnak. Próbálunk valamit átadni nekik az egyetemes Egyházból, a II. Vatikáni Zsinatot például még nem értették meg igazán” – mondta el Benoît atya, aki megtanult kínaiul, így ma már anyanyelvükön tud szólni a kínai katolikusokhoz.

„Négy misét kellett tartanom, ezek egyikét egy masszázsszalonban, ahol negyven ember zsúfolódott össze, hogy hallhasson” – meséli Samuel atya az elszigetelt közösségeknél tett látogatása után. – „De így megy ez bármilyen vallási esemény kapcsán. A hívek kódolt SMS-üzenetekben értesítik egymást. Eljönnek, imádkoznak, énekelnek, a pap meggyóntatja őket. Mindenki nagyon lelkes, annak ellenére, hogy a földalatti papok és szeminaristák milyen nyomorúságban élnek.”

Idős kora ellenére Samuel atya osztozik a földalatti papság spártai körülményeiben. „Előfordult, hogy nem volt víz, sem hideg, sem meleg, és egy flakonból mosakodtam” – meséli a nyolcvanas éveiben járó pap. Egy alkalommal pedig egy tucat szerzetest látogatott meg, akik egy rozoga építményben tengődnek, mert elhatározták, hogy kolostort alapítanak.

Vincent atya a szeminaristák képzésében segít. „Minden második földalatti pap megjárta már a börtönt, és nagy eséllyel ugyanez a sors vár a szeminaristákra is – mondja el az atya. – A látogatóba érkező nyugati papokat a hatóságok mindaddig nem bántják, amíg ellenőrizni tudják a mozgásukat. Ha azonban egy külföldi pap túlfeszíti a húrt, kitoloncolhatják, illetve megtagadhatják tőle a belépést, amikor legközelebb Kínába szeretne utazni.” Az utóbbi öt évben ilyesmi nagyjából egy tucat nyugati pappal esett meg.

A kínai katolikusoknak Mao Ce-tung alatt bujdosniuk kellett, így a Kínai Népköztársaság megalakulása, azaz 1949 után a kínai egyház két ágra szakadt. Létrejött egy hivatalos egyház, mely állami engedéllyel, de állami ellenőrzés mellett működik, és egy engedély nélkül, titokban működő, úgynevezett földalatti egyház, mely Rómához hű. A Kínában élő katolikusok száma 10 és 12 millió közé tehető.

La Croix/Magyar Kurír