Franciaország és az Európai Unió Alkotmánya

– Nagy volt részvételi arány, és az előrejelzettnél nagyobb volt az ellenzők száma is. A francia népesség egyértelművé tette, hogy az Alkotmányban megjelölt irányvonallal nem ért egyet. Ön hogyan értékeli a népszavazást?
– Minden jelenség, amely az Unióval kapcsolatos, nagyon összetett, így tehát ez a népszavazási eredmény, és ennek megvannak az okai. Vannak olyanok, akik szerintem túlzottan leegyszerűsítik a kérdést. Azt gondolom, baj van, és úgy tűnik, elég nagy. A franciák 55%-a a saját pártjaik támogatása ellenére is elutasították az Alkotmányt, sőt, valószínű, hogy a többi országban az emberek még nagyobb százalékban ellenzik. Nyilvánvaló, hogy meg lehet találni az okokat: a Giscard d’Estaing vezette Európai Konventben és a Parlamentben süket fülekre találtak a francia lakosság részéről érkezett jelzések, kifogások merültek fel a dokumentum szövegezése és az uniós szervezetek ellen. A lakosság hiányolta a megfelelő lépéseket a külügyek, a gazdaság és a biztonságpolitika terén.

És van még valami, amiről senki nem beszél: a zsidó-keresztény gyökerek elutasításáról. Tetszik vagy nem, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az európai lakosság jelentős részében negatív vélemény alakuljon ki. Ha ezen a ponton nem gondoljuk végig, milyen úton jutottunk el idáig, a homokba dugjuk a fejünket, és ez egyáltalán nem felelne meg az európai eszmének.

– A „nem” győzelmét sokan a nacionalista vagy Európa-ellenes erőknek tulajdonítják. Ön ezzel szemben azt állítja, hogy Európa keresztény gyökereinek elutasítása hozzájárulhatott ehhez a „felkeléshez”?
– Igen, meg vagyok győződve arról, hogy ez is az egyik ok lehetett. Az emberek nem szeretik, ha megmásíthatatlan történelmi igazságokat nem ismernek el. Nem talált tetszésre az a heves tiltakozás sem, amelyet a zsidó-keresztény gyökerek kérdésének egyszerű felvetése már kiváltott. Emlékezzünk csak, hogy amikor Romano Prodi Lille-ben járt a Francia Szociális Hetek találkozójának alkalmából, azt mondta, erre a kérdésre nem is érdemes időt vesztegetni, hiszen Franciaország egyértelműen vallásnélküli.

– Úgy tűnik, hogy ez a népszavazás nem elsősorban a közös európai terveket, hanem az Unió politikáját utasította vissza. Ebbe az a kultúrpolitika is beletartozik, amely a türelem nevében elutasítja a zsidó-keresztény gyökereket, erkölcsi relativizmusa pedig meggyengíti a természetes családokat, és támogatja az egyneműek házasságát. Mi erről a véleménye?
– Egyetértek. A demokráciában a többség dönt, mondják, de mivel nem tudjuk, hogy mi az igazság, a többség nem mondhatja és nem is kell megmondania, mi az igazság, és mi nem az. De talán vannak olyanok, akiknek nem tetszik az erkölcsi relativizmus diktatúrája, minden bölcselkedés és nagyképű hozzászólás ellenére sem. És ők, úgy tűnik, a társadalom jelentős részét teszik ki. Ha ezt figyelmen kívül hagyják, az kulturális önkényuralom; és talán a franciák ezzel sem nagyon értettek egyet.

Zenit/Magyar Kurír