A franciaországi Szűzanya-jelenések története

Benedicta Rencurel 1647. szeptember 16-án született a dél-francia Alpokban fekvő Saint-Étienne d'Avançonban. Hétéves volt, amikor édesapja meghalt. Benedicta egész életében írástudatlan maradt.

1664-ben egy májusi napon valamelyik szomszéd állatait legeltette – közben rózsafüzért imádkozott –, amikor egy ragyogó nőalak jelent meg előtte, karján csecsemővel. A kislány megkérdezte, kicsoda, és meghívta, hogy fogyassza el vele az útravalóját. A Hölgy nem válaszolt, csak csendesen mosolygott, majd néhány perc múlva eltűnt a látnok szeme elől.

A Hölgy négy hónapon át mindennap megjelent Benedictának. A kislány beszélt a jelenésekről a szomszédasszonynak. Az asszony sokáig nem hitt neki, ám egy nap titokban követte a lányt a Fours völgybe. Nem látta a jelenést, de hallotta a Hölgy hangját, aki arra kérte Benedictát, figyelmeztesse a szomszédasszonyt, mert veszélyben van a lelke, valami terheli a lelkiismeretét. Az asszony mélyen magába szállt, bűnbánatot tartott, és élete hátralevő részében jámbor életet élt.

Augusztus 29-én Benedicta megkérdezte a Hölgy nevét, aki így válaszolt: „A nevem Mária.” 1664-1665 telén Benedicta gyakran feljárt Laus-ba, ahol mindannyiszor megjelent neki a Szűzanya, és arra biztatta, hogy „szüntelenül imádkozzék a bűnösökért”. A jelenések híre az egész vidéken elterjedt. Benedicta 18 éves volt, amikor 1665. szeptember 18-án az egyházmegye hivatalosan elismerte a jelenések hitelességét.

Laus-ban Mária a bűnösök menedékeként mutatkozott be, és olyan jeleket adott, amelyek megtérésre szólították őket. Azt mondta Benedictának, hogy a szentély lámpásának olajával csodás gyógyulások fognak végbemenni, ha a betegek, akiket megkennek vele, hisznek Mária közbenjárásában. Benedicta komolyan vette Máriától kapott küldetését, és igyekezett a bűnösöket a bűnbánat szentségének vételére felkészíteni. Megkért két papot, hogy kedvesen, szeretettel fogadják a bűnbánókat.

Mária arra kérte Benedictát, figyelmeztesse a botrányos életű lányokat és asszonyokat – elsősorban azokat, akik abortuszt követnek el –, a perverz életűeket, valamint az igazságtalan gazdagokat. A papokat és a szerzeteseket fogadalmaik megtartására biztatta.

1669 és 1679 között Benedicta öt látomást kapott a szenvedő Krisztusról. 1673 júliusában, egy pénteki napon a szenvedő Jézus így szólt hozzá: „Leányom, azért mutatkozom előtted ilyen állapotban, hogy te is részt vehess szenvedésemben.” Több mint két évtizedes szenvedés után, a Szűzanya rendszeres jelenéseitől kísérve Benedicta 1718 karácsonyán megáldozott, meggyónt, felvette a betegek szentségét, mindenkitől elbúcsúzott, majd a feszületet megcsókolva, békésen elszenderült.

A laus-i kegytemplomot ma évente 120 000 zarándok keresi fel.

Magyar Kurír