Frankó Tamás: Az Eucharisztia „áldozat”

Elhangzott június 23-án, az Esztergom Budapesti Főegyházmegye papjainak zarándoklatán Péliföldszentkereszten.

Köszönetet mondunk Neked Istenünk, ezért az évért, az Eucharisztia évének nagy ajándékáért. Hiszen az Oltáriszentségben hitünk nagy titkában, Téged, magadat köszönhetünk székesegyházaink, templomaink, kápolnáink oltárán, és most ezt a nagy csodát ünnepelhetjük az egész Egyház közösségében.

Különösen hálásak vagyunk Neked, mi papok, akik feladatul kaptuk, hogy Krisztus példáját követve, az Õ szavait megismételve napról napra bemutassuk az áldozatot. Külön köszönjünk, mi újmisések, hogy éppen ebben az Oltáriszentség titkának szentelt évben részesedhettünk a felszentelésben, és kezdhetjük meg szolgálatunkat a Főegyházmegye Főpásztorával és Presbitériumával egységben.

Áldozatot mutatunk be Neked napról napra, de nemcsak a kenyeret és a bort, hanem a magunk életét is Neked szeretnénk adni, azzal a lelkülettel, amely a zsoltárimádságban fogalmazódott meg Szenttelked sugalmazására: „Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égő áldozat. Azért így szóltam: ’Nézd, megyek Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, amint a könyvtekercsben rólam írva áll.’” Hiszen bármit is ajánlunk fel Neked, legyen az a legdrágább tömjén, vagy a legszebb virág, az már a Tiéd. Egyedül az ember szerető akarata az, amelyet, mi gyarló emberek Felségednek adhatunk. Köszönjük, hogy ehhez a felajánláshoz éppen Krisztus önkiüresítő áldozatából meríthetjük a szükséges kegyelmet, és hogy ennek a Titoknak erejéből új életre támadhatunk. Köszönjük Neked a szentmise áldozatát melyben, dicsőíthetjük Istenségedet, hálát adhatunk jótéteményeidért, engesztelhetünk bűneink miatt, Fiad érdeméből. Nem tudjuk eléggé megköszönni Neked, hogy ennyi ajándékot kapunk Tőled a szentmise liturgiájában. Érezzük és tudjuk, hogy egész papi életünk is kevés ahhoz, hogy felfogjuk a liturgia titkát, mely Egyházunk csodálatos hagyományában tovább örökítve, eljutott hozzánk a 21. század keresztényeihez, és számukra is életünk középpontja lehet. Különös örömmel gondolunk arra, hogy Fiad valóságosan velünk van az eucharisztikus színek alatt, és a szentmise ünneplésében sajátosan is ott van igéjében, a közösségben, és bennünk is, a szentmisét bemutató papokban.

Nagy titkodért Szent Tamás szavaival adunk hálát, az Oltáriszentség dicséretével: Az isteni bőkezűségnek mérhetetlen jótéteményei, melyeket Õ a keresztény népnek juttatott, e népnek felbecsülhetetlen méltóságot szereztek. Mert nincs, és soha nem is volt soha még oly hatalmas nép, melyhez olyan közel lettek volna isteneik, mint hozzánk a mi Istenünk. Az Isten egyszülött Fia, mikor minket az Õ istenségének részesévé akart tenni, a mi természetünket felvette, hogy az embereket istenekké tegye, Õ az Isten-emberré lett. S ezen fölül azt, amit tőlünk vett, egészen odaadta a mi üdvösségünkért: testét értünk adott engesztelésként a kereszt oltárán áldozatul bemutatta az Atyának, mint drága árat. Egyszersmind az üdvösség fürdővizét kiárasztotta, hogy a nyomorúságos szolgaságból kiváltottak és minden bűntől tiszták legyünk. Azért, hogy e nagy jótétemények emlékezete mindörökké köztünk maradjon, testét ételül, vérét italul itt hagyta a kenyér és bor színe alatt, hogy hívei magukhoz vehessék. Azért, hogy mi magunkhoz vehessük. Köszönjük Atyánk!