Függés és lógás – 2006. szeptember 16.

A mai világ annak a mámorában él, hogy függetlenítse az embert mindentől, még Istentől is. Csakhogy a teljesen független ember menthetetlenül lógni fog. Valamin, valakin, vagy minden elől. Mert ha nem függünk, akkor lógunk. Önmagunk és mások koloncai leszünk.

Ha nem a biztos és szabadságot adó isteni függőséget választjuk, akkor egy rémülten kapkodó, csimpaszkodó lógós állapotba jutunk, mert kapaszkodópont nélkül nem tudunk élni. A 20. században nem egy gondolkodó oda jutott, hogy az emberi élet alapja csak a semmi lehet, mert szerintük minden eddigi világszemlélet csődöt mondott.

Még a semmi is biztosabb támpont, mint a támpont nélküli lét. Ide jutottunk. De fogjuk fel ezt egy negatív hitvallásként. Olyan lelkiállapot jeleként, amikor a semmiben sem hívő ember őrülten keresi a kapaszkodópontot. Jézus ezt az embert is megváltotta. Hátha tőlünk tudja meg!

Sánta János