A füst szélirányba megy – 2009. október 19.

Hazai – 2009. október 19., hétfő | 7:30

Most ősszel sokféle hulladékot égetnek, és a füst irányából rögtön lehet tudni a szélirányt is. Valahogy ilyen a felszínes életforma, és az ilyenformán gondolkodó ember magatartása is.

Az aktuális divathullámokat valahol megszabják, onnan fújják, és a tömegek a szélnek megfelelően mozognak. Kevesen mernek szembeszállni, ahhoz óriási erő kell. Mi keresztények is ingatagok vagyunk, van, mikor sodródunk, máskor viszont komolyan tudjuk venni a Szentlelket, aki bennünk lakik. A szenteket viszont nem tudja a szél sodorni.

Figyeljük meg, a szél forrása nem akarja, hogy bárki is arra menjen. Azt akarja, hogy onnan mindenki távolodjon! A Szentlélek nélküli diktátumok ilyenek. Önző forrásból származnak.

Jézus azt mondja a Szentlélekre, hogy ott fúj, ahol akar. Ezzel nem azt mondja, hogy változó irányú légmozgás, hanem azt mondja, hogy még nem ismerjük a forrását. Aki ott volt az 1996-os pápalátogatáskor a győri szentmisén, emlékszik, milyen viharos szél fújt. János Pál pápánk utalt is a Szentlélek hasonlatára. Jézus megmosta a lábunkat, szilárd rögzítést adott ezzel, hogy a Pünkösdkor elérkező sodró erejű Szentlélek ne legyen túl erős. Viszont a Szentlélek nemcsak sodró erejű, hanem egyirányba is állít! Növekszünk, mindenki a maga helyén, ahová Jézus állított, de egyirányba nézünk.

Sánta János