Gaudí és egy művész megtérése

Az előadás témája „Az ember mint ablak: a művészet szabadsága” volt. Etsuro Sotoo 1978-ban látogatott el a katalán fővárosba, és Gaudí befejezetlen művét látva Barcelonában akart maradni, hogy a templomban dolgozhasson. „Ahhoz, hogy Gaudít megértsem, szobrai, és pompázatos építészeti remekműve mögé kellett látnom, amely több mint egy művészeti alkotás.”

Sotoo ezért elhatározta, hogy megpróbálja felkutatni a belső lényeget, és vallatóra fogni a köveket. „Azon gondolkodtam, vajon mit tett volna Gaudí az én helyemben.” A szobrászművész eleinte semmilyen választ nem kapott kérdéseire. „De egyszer csak eljött a pillanat, amikor hirtelen megértettem, hogy nem Gaudít, a nagy építészt kell faggatnom, hanem ugyanabba az irányba kell néznem, amerre ő”. A Sagrada Familia hatásos épületével ugyanis Gaudínak nem az volt a célja, hogy saját magának állítson emlékművet, hanem sokkal inkább Isten dicsőségét helyezte előtérbe. Neki ajánlotta fel a munkáját, és ezáltal önmagára mint Isten egyik munkatársára tekintett.

Az 1989-ben megkeresztelkedett szobrász elmondta, hogy megtérése után munkamódszere semmit sem változott, de sokkal „könnyebb és biztosabb” kézzel dolgozik, és az élete megtelt „örömmel és szabadságérzettel”. „Gaudí építészete átad valamit, de nem kényszerít semmire. Ugyanolyan emberi, mint a Jézushoz vezető út: semmire sem kényszerít, de vezet bennünket. Etsuro Sotoo végül elmondta, hogy Gaudí szellemét követve munkájában az isteni teremtés részesévé válik. „A szabadság és a boldogság ezen a módon elérhető fogalmak. Ez az az út, amelyet az embernek követnie kell.”

Zenit/MK

Kép: www.netreach.net, www.cdr-stanford.edu