Gáza: a kereszténység szent földje

Elfelejtjük, hogy Gáza valójában ősi város, az Egyiptomot és Szíriát összekötö Via Maris fontos pontja. Nem véletlenül ment itt keresztül Nagy Sándor és Napóleon is.

Gáza soha nem volt a zarándoklatok elsődleges célpontja, pedig szent föld. Az Ószövetség huszonkét alkalommal tesz róla említést. A leghíresebb jelenet, ami Gázában történt, Sámsonról szól. Amikor Delila árulása, haja elvesztése után elerőtlenedik, a Bírák könyve elbeszélése szerint a filiszteusok templomában ezt kéri Sámson: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” – mintha a mai Gáza végtelen fájdalmának megjövendölése lenne.

Az evangéliumokban nem szerepel Gáza neve, bár a helyi hagyomány szerint Mária és József megálltak itt a gyermek Jézussal Egyiptomból hazatérőben – a latin rítusú templomot éppen ezért a Szent Család-templomának nevezik. Fontos helyen idézi mégis az Újszövetség: az Apostolok Cselekedetei nyolcadik fejezetében a Jeruzsálemből Gázába vezető úton találkozott Fülöp apostol egy etiópiai férfival, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztjével, elbeszélgetett vele, magyarázta neki a Szentírást, majd megkeresztelte.

A kereszténység történetében Gáza Hilarion remete nevével kapcsolódik össze. 291 körül született Thabathában, az ősi Gázától néhány kilométerre délre. Az egyiptomi Alexandriában tanult retorikát, amikor megtért. Ott hallott Remete Szent Antalról, a sivatagban élő szentről, a kereszténység első nagy remetéjéről. Két hónapig vele élt, majd visszament Gázába, ahol húsz évig élt remeteként, a város kikötőjének közelében. Csodákat tett, híre elterjedt az egész vidéken. Követőivel megalapították Umm el-’Amr kolostorát, amelynek romjai ma is láthatóak Gázában. Mivel a hely nem tartozik a Palesztin nemzeti hatóság fennhatósága alá, az UNESCO számára nehézséget okoz, hogy a világörökség részének nyilvánítsák, pedig rajta van a listájukon. Hilariont a római katolikusok, a koptok és a keleti rítusú keresztény egyházak is tisztelik. A 4. században oly nagy hírnévnek örvendett, hogy Szent Jeromos megírta élettörténetét. Gáza másik szentje Szent Barzanufiusz, aki az 5. és a 6. század fordulóján élt remeteként (anakorétaként), teljes magányban. Fennmaradt 800 levele a keleti kereszténység fontos lelki olvasmánya.

Gáza híres püspöke volt Szent Porfiriusz a 4. és az 5. század fordulóján, huszonöt éven keresztül. Leromboltatta Marnasz templomát és keresztény bazilikát építtetett a helyére. Két évszázaddal később megérkeztek az arabok, akik átalakították a templomot, amely ma is a gázai nagymecset szerepét tölti be. Az ősi városrészben egy görög-ortodox templom őrzi ma a püspök nevét – írja az Avvenirén Giorgio Bernardelli.

Magyar Kurír

(tzs)