Gazdasági értékteremtéssel a szegénység ellen

XVI. Benedek a hatékony intézmények által szabályozott szabad kereskedelem mellett foglalt állást. A válságból kivezető utat az emberi erőforrásba történő befektetésben, illetve a gazdasági növekedés ösztönzésében látja: az újraelosztás önmagában nem megoldás. A december 8-án aláírt pápai dokumentum jelentőségét fokozza, hogy a közeli hónapokra várt harmadik enciklikája egyfajta előzeteseként is felfogható.

A nemzetközi kereskedelem egyfelől lehetővé teszi a különböző nemzetgazdaságok integrációját, de hozzájárulhat bizonyos országok kirekesztéséhez és elszegényedéséhez. A világkereskedelem javarészt a régi iparosodott országokat érinti, ám hozzájuk jelentős módon fel tudtak zárkózni, és mind nagyobb jelentőségre tettek szert egyes feltörekvő államok. Ezzel szemben az alacsony jövedelmű – főleg afrikai – országok számára ez a rendszer súlyos hátrányokkal járt, elsősorban az exportjuk majdnem teljességét kitevő nyersanyagok árának csökkenése miatt. Ezért a pápa minden állam számára azonos piacrajutási feltételeket szorgalmaz.

A nemzetközi pénzpiacok integrációja a globalizáció egyik fő jellemzője. A pénzpiacok elsődleges funkciója a befektetési lehetőségek, tehát a potenciális fejlődés támogatása. De éppen ez a funkciója bizonyul törékenynek a jelenlegi nemzetközi válság hatására. A pénzügyi szereplők általánossá vált rövid távú logikájának káros hatásai mutatkoznak meg benne, amik a közjó hosszú távú igényeit nem vették figyelembe. Ennek a rövid távú gondolkodásnak a veszélyes következményeit végül azok is megszenvedik, akik kezdetben nyertek rajta.

A gazdasági és pénzügyi válság megoldásához, ami a szegénység elleni küzdelemnek is előfeltétele, egyrészt gazdasági, másrészt jogi-intézményi szinten kell hozzálátni a Szentatya szerint. A gazdaság számára megfelelő jogi kereteket, hatékony és a részvételt lehetővé tevő intézményeket szükséges biztosítani, előmozdítva a legalitás kultúráját, fellépni a kapcsolódó bűnözés ellen.

A megoldást a pápa nem a pusztán támogatásokra építő megoldásokban látja, amelyek csődje, főleg a szegény országok támogatásával kapcsolatban, számos esetben vitathatatlan. Az igazán hatékony közép- és hosszú távú tervnek jelenleg inkább az oktatásba és képzésbe, a vállalkozói kultúra fejlesztésébe történő beruházás tűnik.

Nem szabad emellett elhanyagolni a jövedelem kérdését sem. Igaz, hogy a GDP növekedése nem lehet mindenek felett álló politikai-gazdasági cél, de az éhezés és a nyomor elleni fellépés fontos eszközét képezi. Le kell azonban számolni azzal az illúzióval, hogy a pusztán a már megtermelt javak, a létező gazdagság újraelosztását célzó politika képes volna megoldani a problémákat. A modern gazdaságban ugyanis a gazdagság értékét döntően az határozza meg, milyen jövedelmet képes termelni a jelenben és a jövőben. Az értékteremtés tehát megkerülhetetlen tényező a szegénységgel szembeni fellépésnél.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír