Giacomo Campiotti: A mennyországot választom

2013. június 18., kedd | 11:48

Néri Szent Fülöp (1515-1595) a jámborság és a szeretet, az utcai apostolkodás szentje volt. Vallotta, hogy aki „Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, nem tudja, mit csinál.” A krisztusi lelkületű és vidám természetű, mindenkivel közvetlen Fülöp atyát már életében szentként tisztelték. Giacomo Campiotti filmje a mindenki által elhagyott utcagyerekeket felkaroló, életét nekik szentelő, Krisztus kegyelméből csodatevő képességekkel megáldott embert mutatja be. 

A film kezdetén Fülöp atya Rómába igyekszik, hogy belépjen a jezsuitákhoz, és megszerezve Loyolai Ignác engedélyét, az Indiákra menjen misszióba. Éppen egy fán piheni ki az út fáradalmait. Álmából egy hófehér ruhába öltözött, bárányt vezető kisfiú ébreszti, és közli vele: „Valami azt súgja nekem, mégsem mész az Indiákra, Fülöp.” Ám Fülöp atya erősködik, hogy igenis elmegy, „Már hogyne mennék. Elmegyek.” Amin meglepődik, hogy a kisfiú honnan tudja a nevét? Ám mire felocsúdik, a gyermek már el is tűnt, a báránnyal együtt. Egyértelmű, hogy az Úr angyala, vagy talán maga a gyermek Jézus jelent meg Fülöp atyának, jelezve, hogy mi lesz a jövőbeli küldetése, a nyájtól elkóborolt, elveszett bárányok, vagyis gyermekek, ifjak lelkét menteni.

Fülöp atya Rómába érkezve azonnal szembesül a kegyetlen valósággal: a szüleik által elhagyott gyermekek bandába verődve fosztogatják a boltokat, kereskedőket, a náluk valamivel idősebb Félcipó vezetésével. A gyermekbanda teljesen ki van szolgáltatva az aranyifjú Alessandrónak, Capurso bíboros unokaöccsének. Alessandro gyűlöl mindenkit, elsősorban a saját apját, mert születésekor magára hagyta az anyjával együtt, s bár pénzt küldözget neki, soha nem törődött vele. Alessandro mások megalázásában, kifosztásában leli örömét, így állva bosszút az őt ért sérelemért, teljesen az uralma alatt tartja a gyerekeket, akik gondolkodás nélkül teljesítik erőszakra buzdító parancsait. Kirabolják az utcán a gazdag kereskedő, Galeotto szállítmányát, Alessandro pedig meg is veri őt. Fülöp atya ezt követően lesz Galeotto két gyermekének, Michélének és Hippolitiának a házitanítója, de gyötri a lelkiismeret, hogy miközben ő itt van a jól fűtött, meleg szobában, a gyerekek odakint áznak a zuhogó esőben. Krisztushoz fohászkodik, tőle kérdezni, mit tegyen?

Az utcai gyerekek törvényei kegyetlenek, nem ismerik az irgalmat. Mivel az egyik fiú, Pierotto csatlakozott Michéléhez és Hippolitához, s meghallgatta Fülöp atyát, amint Istenről beszélt nekik – hangoztatva, hogy mindannyian Isten gyermekei, s így valójában testvérek vagyunk –, emiatt pedig késlekedett végrehajtani az ő parancsát, nem engedi be a faágakból összetákolt kunyhójukba. Az eső zuhog, de ez nem hatja meg Félcipót. Pierotto az egész éjszakát a szabadban tölti, megfázik, a halálán van. Félcipó azonban Fülöp atyát vonja felelősségre emiatt. Fülöp atya hatalmas alázatról tesz tanúságot, egyetlen szempont vezérli, hogy megmentsék Pierotto életét. Azonnal ispotályba viszi őt, s a fiú, Fülöp atya imáinak a hatására meggyógyul. Az ispotályban paptársa, Persiano atya ápolja a zarándokokat és a betegeket, de a gyerekekkel nem találja a hangot, ehhez Fülöp atya közvetlen, vidám természete szükségeltetik. Szembesülve a szomorú valósággal, fölteszi a kérdést: „Ki érti ezt? A pápák városában, ahol annyi a templom, annyi a pap, mégsincs senki, aki törődne a gyerekekkel.”  Ám amikor Persiano atya azt mondja: „De itt vagy te”, Fülöp atya még mindig így válaszol: „Én nem tehetem. Hamarosan elmegyek az Indiákra.”

Fülöp atya fokozatosan ismeri fel, hogy mi az ő valódi hivatása, így aztán amikor XIII. Gergely pápa felajánlja neki, elmehet az Indiákra, már visszautasítja ezt, mondván, hogy az ő helye itt van, a társadalom perifériájára sodródott gyerekek mellett.

Éles ellentét van Fülöp atya és Capurso bíboros között. Utóbbi kifogásolja, hogy Fülöp atya nem felszentelt helyen gyóntat, s a szabályokat is számon kéri rajta. XIII. Gergely is nehezményezi, hogy elvek nélkül oktatja a gyerekeket. Fülöp atya az evangélium szellemében válaszol: „Én csak egyet tehetek. Szeretem ezeket a gyerekeket, megértetem velük, hogy bár az arcuk maszatos, akkor is angyalok, és joguk van a mennyország egy szeletére… Az engedelmességhez kevés szabályra van igazán szükség. Én egyetlenegyet választottam: a könyörületét.” Capurso bíboros számára a Fülöp atya által felkarolt gyerekek „tolvajok, szajhák fattyai, arra sem méltók, hogy egy fogadó kapui nyíljanak meg előttük, nemhogy a mennyország kapui.” Fülöp atya azonban Krisztus szavainak a szellemében – „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek… Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot… Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket” (Mt 9,12-13) – viselkedik, meglátva Istent a szegényekben, és vallja, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, kegyelemre szoruló lelkek.

Néri Fülöpről a kortársai feljegyezték, hogy az emberek iránti szeretete emelte és vonzotta a lelkeket. Az Úrtól kapott kegyelem révén kezének érintése vagy látása kísértéseket űzött el, bűnösöket térített, betegeket gyógyított meg, halottakat támasztott fel.

A filmben több erre utaló jelenet is van. Így amikor levest főz az éhes gyerekeknek a mezőn, gyorsan elfogy az étel, ám hirtelen ismét megtelik a kondér, majd újra és újra, s jut mindenkinek, bőségesen. Jézus kenyérszaporítási csodái juthatnak eszünkbe, amikor néhány kenyérrel és hallal lakatott jól több ezer embert (Mt 14,13-21; 15,32-39).

Egy összetett jelenetsor vezet el Alessandro megtéréséhez. Az erőszak igézetében élő ifjú képtelen elviselni, hogy elvesztette lelki és fizikai uralmát Félcipó fölött, aki a kezdeti ellenségeskedés után Fülöp atya hívévé válik. Ezért embereivel elfogatja, s tolvajlás vádjával börtönbe záratja. Azzal fenyegeti, hogy élete végéig itt fog rohadni, ha kitart Fülöp atya mellett. Félcipó kiszolgáltatott helyzetében vállalja a júdási szerepet. Azt hazudja Fülöp atyának, hogy egy nő a halálán van, őt kéreti, hogy adja fel neki az utolsó kenetet. Fülöp atya azonnal elindul, ám a házban, ahol a haldoklónak kellene lennie, két prostituált várja őt. Közben érkezik Alessandro egy főpappal, hogy leleplezze Fülöp atyát. Ő azonban a bűnös asszony megtérését meséli el, aki Simon farizeus házában olajjal kente be Jézus lábát, és a hajával szárította meg, s minden bűne megbocsáttatott, mert nagyon szeretett (Lk 7,36-50). A két prostituált zokogva hallgatja Fülöp atyát. Alessandro nekitámad Félcipónak, azzal vádolva, hogy előre tájékoztatta Fülöp atyát mindenről, ám a dulakodás közben a tőr az ő hasába fúródik. Alessandro haldoklik, Fülöp atya pedig, feledve mindazt a rosszat, amit az ifjú életében elkövetett, ott van mellette, hogy vigaszt nyújtson neki élete utolsó pillanataiban. Alessandro azonban olyannyira megátalkodott, hogy még most sem száll magába, elutasítva Isten irgalmát, szívét ekkor is a féktelen gyűlölet tölti be. Acsarkodva sziszegi Fülöp atyának: „Meggyónom, hogy gyűlöllek, gyűlöllek téged, és a rongyos kölykeid nevetését. És gyűlölöm az apámat, mert szégyell. Gyűlölöm, mert mindig magamra hagyott.” Fülöp atya lelke azonban nem rendül meg Alessandro önsorsromboló konokságától, felismeri benne az irgalomra szoruló lelket: „De most már nem vagy egyedül” – vigasztalja a haldokló ifjút, s kezét a sebére teszi.

A körülöttük állók nem akarnak hinni a szemüknek, amikor Alessandro sebe begyógyul. Az addig mindenkit gyűlölő, erőszakos ifjú élete ettől kezdve gyökeres fordulatot vesz, a kegyelem ilyen hihetetlen megnyilvánulását már nem utasíthatja el, s Fülöp atya közösségének egyik legmélyebben hívő tagja lesz. Ő valósítja meg Fülöp atya eredeti tervét: évekkel később misszióba megy az Indiákra. Isten útjainak kifürkészhetetlenségét mutatja, hogy Félcipó – aki nem tudja, hogy Alessandro túlélte a tőrdöfést – lelkiismeretétől gyötrődve elmenekül, s csak hosszú évek múltán kerül vissza ismét a közösségbe, miután Fülöp atya közli vele, hogy mi történt, vagyis Isten a rosszat jóra fordította.

A filmben ábrázolt Fülöp atyából végtelen derű, jókedv sugárzik, s mindez Istenbe vetett mélységes hitének következménye. Isten iránti szeretetét pedig mindig megosztja másokkal, mert vallja: „Magányosan senki sem lehet boldog. Mert a bennünk lakozó boldogságot meg kell osztanunk, és osztoznunk kell a mások örömében. Megtaláljuk önmagunkban, ha mélyen magunkba nézünk, hogy valaki szeret minket, és Isten végtelen szeretete nem hagy el minket soha.”

A mennyországot választom

(Olasz életrajzi filmdráma, 125 perc, 2010).
Rendező: Giacomo Campiotti
Forgatókönyvíró: Mario Ruggeri
Főbb szereplők:
Néri Szent Fülöp: Gigi Proietti
Alessandro: Adriano Braidotti
Capruso bíboros: Roberto Citran
Galiotto: Antoio Mazzara
(Forgalmazza: Etalon Film Kft).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

A filmet az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
szivekben-orzott-regi-husvetok
Régi húsvétok nyomában – Találkozás a fertődi idősek otthona lakóival

Ismét emlékeket gyűjtöttünk, újra Fertődön, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentes Mihály pap költőről elnevezett idősek otthonában. A nagyböjti készület közben ezúttal a szívekben őrzött régi húsvétokra vethettünk egy pillantást.

19:02
keresztesne-varhelyi-interju-munkacsy
„Nem hagy nyugodni az én Krisztusom” – Beszélgetés Munkácsy trilógiájáról

Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténésszel próbáltuk megfejteni a képek üzenetét.

15:00