
Glemp utódjáról intenzív találgatás folyik Lengyelországban. Leggyakrabban a Világiak Pápai Tanácsának elnökét, Stanis³aw Ry³kót, vagy a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusát, Zenon Grocholewskit említik, de hallható Józef Kowalcyk érsek neve is, aki 1989 óta varsói apostoli nuncius, vagy a przemysli Józef Michaliké, aki a Lengyel Püspöki Konferencia elnökségében Glemp utódja lett.
Glempnek meghatározó szerepe volt abban a törekvésben, hogy Lengyelország a fordulat éveiben is megőrizze önazonosságát. A 76 éves prímás nem fogadja euforikus lelkesedéssel sem a „modernizációt”, sem a gyorsan előre haladó EU-integrációt, ám úgy vallja: „Egyik folyamat elől sem akarunk kitérni. De ha belemegyünk, akkor azt Istennel és tisztességgel akarjuk megtenni” – mondta egyszer.
1979-ben először az észak-lengyel Warmia Egyházmegye vezetésével bízták meg. 1981-ben Gniezno és Varsó érsekévé nevezték ki. Ebben a kettős szerepben az 1981-ben elhunyt Wyszyñski bíboros utódja lett. Az akkor 51 éves főpásztor nemcsak Lengyelország prímási címét kapta meg – amely a gnieznói érsekséghez kötődik –, hanem az akkori szokás szerint a püspöki konferencia vezetése is az ő feladata lett. Amikor 1992-ben továbbadta a gnieznói érsekség irányítását, továbbra is ő maradt Lengyelország prímása.
Pozíciója miatt a bányászcsaládból származó prímásnak szembesülnie kellett a Solidarnosc valóságával. Eleinte távolságtartóan tekintett a gdanski hajógyári munkás követőire, s 1981-ben, amikor Wojciech Jaruzelski tábornok bevezette a szükségállapotot, az új prímás a párbeszédet kereste a hatalmon lévőkkel, amiért élesen bírálták. Csak a 80-as évek közepén csatlakozott Glemp nyilvánosan a politikai változásokat követelőkhöz, akiknek mozgalma 1989-ben a hatalomváltáshoz vezetett.
Az utóbbi időben a prímás síkra szállt a legutóbbi lengyel történelemmel való szembenézésért. A bíborost is meggyanúsították: 1964 és 1979 között megfigyelés alatt tartották, s beszervezni is megpróbálták. A Nemzeti Emlékezet Intézetében található róla szóló 23 oldalas akta azonban ellenállásáról tanúskodik. Ennek köszönhette, hogy az akkor hatalmon lévők megakadályozták, hogy 1975-ben Wroclaw, 1979-ben pedig Poznan érseke legyen.
KAP/Magyar Kurír