„A gonosz lélek műve” -Böjte Csaba ferences testvér fohásza

Kedves Testvéreim!
Nagy-nagy alázattal írom le, hogy nagycsütörtök éjjel, két órakor, kigyúlt a szovátai jövendőbeli gyermekvédelmi központunk. A helybeli és a marosvásárhelyi tűzoltók erőfeszítése ellenére az épület farésze részben elégett, részben megégett. Az ingatlanban nem lakott senki. Az az épület, melyben jelenleg gyermekeink laknak, nem károsult. Három szovátai önkéntes tűzoltón kívül nem sérült meg senki. A ledőlő tetőszerkezet sebesítette meg a tűzoltókat, kettő még aznap elhagyta a kórházat, egy fiatalember, kinek a keze és az arca sérült meg, jelenleg kórházban van kivizsgálás miatt.
Az iszonyatos nagypénteki lángok között csodálatos volt az a segítőkészség és szeretet, mely az önkéntes tűzoltókból és az ottani polgárokból áradt felénk. Isten fizesse jóságukat!
A szovátai Szent József gyermekvédelmi központot a nyár folyamán szerettük volna befejezni, és ősztől a tíz családi lakrészben 80-100 bajbajutott gyermeknek tudtunk volna otthont biztosítani benne. A kár tetemes, igazából a romok eltakarítása után tudjuk felbecsülni, hogy mekkora százalékban sérült az épület. A tűzoltóparancsnok szerint a tűz a régi villamosvezeték rövidzárlata miatt keletkezett.
Úgy gondolom, hogy ez a kár, mely a bajba jutott gyerekeket érinti, a gonosz lélek műve. Azt, hogy ki vagy mi volt a gonosz eszköze, nem tudom. Nagycsütörtök éjjele, az égő épület fénye közelebb vitt ahhoz, amit anyánk, az egyház „misterium iniquitatis-nak” szokott nevezni. A sötétség, az alvilág misztériuma nagy titok! A Gonosznak a hatalma – melyet kisebb-nagyobb mértékben mindannyian megtapasztalunk, magunkban és magunk körül – iszonyattal töltött el, de Jézus Krisztus nagypénteki szenvedése, és annak valamilyen módon való megtapasztalása hozzátartozik keresztény életünkhöz.
Egész biztos, hogy a Sátán azt szeretné: inogjon meg és dőljön össze a hitünk, a bizalmunk, Isten országának építésében való elkötelezettségünk. Nagyszombat este, a feltámadásra készülve, sírva, csak azt tudom mondani: szeretlek Istenem, bízom benned, hiszek a gondviselő jóságodban, melyet oly gyakran kimutattál a bajban lévő gyermekeid felé.
Igen, megfeszített Uram, sebezhetőségem tudatában, nagy-nagy alázattal, benned bízó lélekkel mondom ki, hogy szeretném még szebbre újraépíteni a Nevelőapád tiszteletére szentelt házat, hogy a legkisebbekben magunkhoz ölelhessünk tégedet.
Alázattal kérlek, Istenem, hogy jóindulatú gyermekeid által, segíts otthont teremteni Szovátán, a bajba jutott székely gyermekek számára. MK