Gunnar Riebs: XXIII. János – Kortársak emlékeznek a zsinat pápájára

Kultúra – 2009. február 21., szombat | 16:15

Ötven évvel ezelőtt, 1959. január 25-én, Szent Pál apostol megtérésének ünnepén XXIII. János pápa meghirdette a II. Vatikáni Zsinat összehívását. E korszakalkotó tettével a rövid ideig, mindössze öt évig (1958-1963) uralkodó egyházfő örökre beírta nevét az egyháztörténelem kiemelkedő pápái közé. A 2000. szeptember 3-án II. János Pál által boldoggá avatott XXIII. Jánost már életében szent embernek tartották, a jó pápának nevezték.

Gunnar Riebs könyvében Boldog XXIII. János kortársai, egykori munkatársai emlékeznek a zsinat pápájára. A róla szóló tanúságtételek egy kimagasló személyiség vonásait vázolják fel, aki egész életében, még Krisztus földi helytartójaként is, megmaradt egyszerű és szerény embernek. Mindenkivel szót tudott érteni, határtalan bizalmat sugározva közeledett minden emberhez és helyzethez. Jelenlétében senkinek nem kellett szerepet játszania, mindenki önmaga lehetett. Egész életét, eredetiségét jól megvilágítja naplójának, az Egy lélek történetének egyik vallomása: „Ez életem titka. Ne keressetek más magyarázatot. Mindig is Nazianzi Szent Gergely vallomását tartottam a szemem előtt: ’Uram, a te akaratod a mi békénk’.”

Paul Poupard bíboros szerint Boldog XXIII. János egész életében az egység elkötelezettje volt, „Isten embereként élt az emberek között, és igaz emberként szolgálta az Istent.” A bíboros arra is emlékeztet, hogy a jó pápával kapcsolatban rendszerint barátságos, vidám természetét, a keresztény ember derűs nyugalmát szoktuk emlegetni, s elfeledkezünk arról, hogy Angelo Giovanni Roncalli minden adottságát az evangélium és az egyház szolgálatába állította. Ehhez pedig nemcsak türelem, hanem nagy erő és állhatatos kitartás kellett. Paul Poupard a következőképpen fogalmazza meg a „XXIII. János-jelenség” lényegét: „… a mindig elégedetlen, a boldogságát kereső emberiség körében megjelenik egy egyszerű és jóságos ember, egy igazi családapa, akit körülvesznek szerető gyermekei. Az ő családja Róma volt, gyermekei pedig az egész világ.” Õ maga pedig így nyilatkozott minderről egyszer: „Pappá szentelésemtől kezdve az egyház szolgálatát tartottam a szemem előtt. Aggodalom és becsvágy nélkül követtem az egyház szavát. Ez minden. Nincs más titok. Fölösleges tovább keresgélni.”

A pápához talán legközelebb álló személy, magántitkára, Loris Francesco Capovilla érsek így emlékszik vissza XXIII. Jánosra: „Láttam őt misézni, imádkozni, emberekkel foglalkozni. Mértéktartó volt, szerette a szépet: a zenét, a természetet, a gyerekeket, az egyházatyákat. Csodáltam benne, hogy rögtön meg tudott bocsátani. Toleráns volt, és nagyon kiegyensúlyozott. Igaz ember volt.”

A jó pápa derűs, közvetlen természetét emeli ki visszaemlékezésében Leo Jozef Suenens bíboros: „XXIII. János – lelkesedésével, egyszerűségével, bizalmával – számomra nem is annyira apává, mint nagyapává lett. Nagyon könnyen lehetett vele kapcsolatot teremteni, a bonyolult protokolltól mentesen. Megérintett a személyisége. Egyszer azt mondta, nem is érti, miért lett pápa, és biztos abban, hogy még Isten is nehezen tudja ezt megmagyarázni magának.” Az egyik történet szerint XXIII. János először találkozott a híres amerikai püspökkel, Fulton Shennel. A főpásztornak sokat kellett várakoznia, mert épp akkor készítették a pápáról az első hivatalos fényképeket, ami a tervezettnél tovább tartott. Amikor a püspök bebocsátást nyert, XXIII. János ezekkel a szavakkal fogadta: „Ó, monsignore, nem értem Istent. Ha öröktől fogva tudta, hogy egyszer pápa lesz belőlem, miért nem teremtett egy kicsit fotogénebbnek?”

Francesco Marchisano bíboros úgy emlékszik vissza, hogy a hozzá hasonló, akkor még fiatal papoknak XXIII. János pápa „… a remény hordozója volt. Egy megújuló egyház reményéé, egy olyan egyházé, amely nyitott a modern világ állította, a hitet próbára tevő új problémákra. A II. Vatikáni egyetemes zsinat, amelyet ő hívott össze, számunkra a kegyelem ideje volt. A világ püspökeinek jelenléte Rómában annak az egyháznak az életerejét fejezte ki, amely arra hivatott, hogy Krisztus örömhírét hirdesse az emberiségnek. János pápa ennek a jövőnek volt avatott szakértője.”

Justo Mullor Garcia érsek szerint XXIII. János „… azoknak a szenteknek a sorába tartozik, akik hűséggel követték a Szentlélek indításait. Különösen fontos volt ez az ő életében. Mindent inkább Isten szemszögéből próbált nézni, és nem a sajátjából. El tudott vonatkoztatni a kultúrájától, tapasztalataitól, ötleteitől. Hatalmas helyet tudott teremteni magában Istennek és a másik embernek, még ha az távol is volt az egyháztól. Igazán hit Istenben, és bár tisztában volt az emberi gyengeséggel, nagyon remélt az emberek alapvető jóságában.”

Bruno Bernard Heim érsek szerint „XXIII. János szent volt. Az élete tanúskodik róla, hogy igazi szent volt. És nagyon hamar csodák kötődtek hozzá… Szerette az embereket, és figyelt a kívánságaikra. Amikor tudott, jót tett velük. Soha nem bántott volna meg senkit sem.” 

Jan van Cauwelaert püspök azt emeli ki, hogy Roncalli pápa „Nagy elkötelezettje volt az egységnek. A saját házában kezdte meg ennek munkálását. A kúria tagjai közötti egységre és szolidaritásra is törekedett, mert valahol itt kezdődne a dolog. Ha valaki a pápai primátus új útjait keresi, akkor János pápa példáját kövesse.”

Petrus Canisius Jean van Lierde püspök szerint a jó pápa vezérelve mindvégig az engedelmesség és a béke volt. A főpásztor szerint „Õ, akit átmeneti embernek választottak, végül is mérföldkő lett. Olyan pápa volt, aki hidakat tudott építeni a gyorsuló világban.”

A kötetben dokumentumok is szerepelnek XXIII. János boldoggáavatási eljárásáról. Ebben többek között arról olvashatunk, hogyan gyógyult fel hosszantartó és halálosnak tartott betegségéből Caterina Capitani nővér, az Irgalmas Nővérek Kongregációjának tagja, miután megtapasztalva az orvosi kezelések hatástalanságát, 1966 májusában XXIII. Jánoshoz imádkozott. A három éve halott pápa megjelent előtte, tudatta vele, hogy meggyógyult, és elmondta neki, mit kell tennie. A gyógyulás azonnali volt. Amikor huszonkét évvel később, 1988-ban XXIII. János boldoggáavatási perének eljárása során Caterina nővért megvizsgálták, teljesen egészségesnek találták.

Elolvasva XXIII. János kortársainak és egykori munkatársainak visszaemlékezéseit, egyetérthetünk a kötetet jegyző Gunnar Riebs összegzésével, hogy a jó pápa „… széles látókörű ember volt, akinek egyszerűsége és szívélyes magatartása követendő példa. Ezek azok az erények, amelyeknek gyakorlására Boldog XXIII. János bennünket is hív, mert hite által még holtan is beszél.”

(Új Ember Kiadó, 2009)

Magyar Kurír