Gyász és szabadság – 2005. október 6.

Biztos, hogy sokak szívébe a félelem telepedett. Hasonlóképpen volt ez megannyi más alkalommal is. Ha belegázolnak valakinek a szabad akaratába, visszafogják, skatulyába zárják, könnyen enged a félelem kísértésének. De nemcsak az akarat, hanem a tudásvágy is gúzsba köthető. Egy tudatlan ember több mindentől fél, mint akinek szélesebb rálátása van a világra. S leginkább megdermeszt a halál látványa, leblokkolhatja értelmünket és akaratunkat egyaránt.

Jézus éppen azt mutatja meg, hogy az az ember a szabad, aki túllát a halálon, és túllát a napi kis halálokon is, sikertelenségen, betegségen, meg nem értésen, rosszkedven, hűvös és barátságtalan emberi kapcsolatokon. A feltámadás állapotára már most rá tudunk hangolódni. Nincs olyan probléma, amelyből ne lenne kiút. Nem baj, ha a kiút lépéseit nem ismerjük, de merjünk lépni, és bízzunk abban, aki a legdurvább kátyúból, az áteredő bűnből kihúzott minket.

Sánta János