A gyermekek: család és társadalom az új évezredben

Hazai – 2005. május 26., csütörtök | 11:28

Szokássá vált napjainkra, hogy a Szentatya háromévenként megrendezett találkozóját a családokkal egy pasztorálteológiai konferencia előzi meg. Az első ilyen találkozó az ENSZ által meghirdetett Nemzetközi Családév alkalmából jött létre 1994-ben. A 2000-ben megrendezett harmadik találkozó a Gyermek, mint a család és társadalom tavasza címet viselte.

A gyermekek: család és társadalom az új évezredben

Ezzel a címmel jelentetett meg egy tanulmánykötetet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családpasztorációs Bizottsága.

A kötet mintegy negyven tanulmánya, elmélkedése, gyakorlati beszámolója között szerepel a norvég Janne Haaland Matlary politikus, szociológus írása is, akinek férje magyar. Az anyaság, a gyermekvállalás társadalmi hasznosságáról ír, saját országa, Norvégia tapasztalatainak tükrében. „Az én hazámban például szóletett egy javaslat, amely 15 éves kortól elfogadottá tenné a szexuális életet azzal az indokkal, hogy úgyis ez a valóság.

Érdemes azért megjegyezni, hogy a törvényjavaslatot nagy felháborodás fogadta. Ez a példa is mutatja, hogy az állam meghatározhatja a gyermekkor időtartamát, korlátozva ezzel a szülői tekintélyt.” A szerző a továbbiakban a kisgyermekes anyák munkakörülményeinek javításáról és a természetes család fennmaradásának fontosságáról ír.

Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója Jézus szeretetének a családban történő továbbadását mutatja be. A szülő „keresztény pedagógiai tartaléka”, amely ezt a befogadást-továbbadást megvalósítja az emberi szeretetet erősíti és mélyíti. „Le kell törni naponta egy szeletet az evangéliumból a gyermekek számára.”

Tony Anatrella pszichológus a Család Pápai Tanácsának konzultora a mai kor egyik kulcsproblémájáról, a szexualitás igazságáról és igazi jelentéséről szól, amely nem szakítható el a hiteles emberi kapcsolatoktól, az önátadástól és a hűségtől, amely végső soron a Szentháromság Egyisten belső életéből származik.

„Hogyan szabaduljunk meg a házasság gondolatához kapcsolódó szorongástól? Hogyan szabaduljunk meg attól az előrelátható kötelezettségek által kiváltott érzelmi bizonytalanságtól, amely a mai társadalomban a polgári szerződésekkel kapcsolatosan jelen van? Ezek a kérdések már nem a szexualitással kapcsolatos ismeretekre, hanem annak értelmére, mélyebb jelentésére vonatkoznak. Vajon meg tudjuk egyáltalán hallgatni a fiatalokat, és tudjuk javasolni nekik a szereteten alapuló igazi elkötelezettséget?”

Angelo Serra a humángenetika kiérdemesült professzora, aki a Szent Szív Katolikus Egyetemen tanított, a humánembrió méltóságáról ír, amelyet a nyelvezet és a kifejezések manipulálásával sokszor a kutatás gátjaként mutatnak be. A születő élet egyes fejlődési fázisaiban egy védelemre szoruló, gyenge embert látunk. Minden felnőtt természetesen áthaladt ezen az életszakaszon. Ahol alapvető értékről van szó, márpedig az emberi élet az, ott a legszigorúbb védelmet kell biztosítanunk. Az erősek erőszakos kultúráját nevezi az Evangelium vitae kezdetű enciklika a halálkultúrájának.

Carlo Maria Martini bíboros a gyermeket, mint Isten képmását állítja elénk. Biblikus szemmel járja végig a kisgyermekkorban lévő ősbizalmat, a gyermekkorban történő határok megtapasztalását, a serdülőkori vallási krízist és a közelség-távolság problematikáját a serdülők nevelésében. Az ifjúkor kihívásaként a személyes istenképet felváltó haszonelvű, opportunista istenkép megjelenésének kihívását említi.

A kötet Bíró László püspök előszavával kezdődik: „Kedves házas- és jegyespárok, izgalmas ez a vastag kötet. Nektek ajánlom. Én végighallgattam az itt közölt előadásokat a Jubileumi Esztendőben, Rómában. Rólatok szól, Nektek szól.”

(A gyermekek: család és társadalom az új évezredben
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családpasztorációs Bizottság–Márton Áron Társaság,
Budapest, 2005, 453 o.)

VR/MK

Kép: e-vangelium.fw.hu