
A városmissziós hét keretében kerül sor az Új Evangelizáció Nemzetközi Kongresszusára, amelynek témája: A hit és a modern kultúra konfrontációja. A kongresszus a Koekelberg-bazilikában, míg a délutáni programok a város plébániáin és közterein zajlanak.
Vasárnap este a bazilikában tartott megnyitón Godfried Danneels bíboros, mechelen–brüsszeli érsek köszöntötte a résztvevőket, majd Josef De Kesel mechelen–brüsszeli segédpüspök és José da Cruz Policarpo lisszaboni pátriárka üdvözölte a jelenlévőket. Ezt követően André Gouzes Apokalipszis kantátája hangzott el. Az ünnepségen megjelent Albert belga király és Paola királyné is.
Hétfőn reggel közös imával vette kezdetét a kongresszus. A fent említett témát négy fő gondolat köré csoportosítva fejtik ki az előadók: szolgálni, hirdetni, tanúságot tenni a reményről, imádkozni. Délelőttönként egy-egy vendégelőadó tart előadást a nap témájáról, majd tanúságtételek következnek.
Az első előadó Andrea Riccardi, a Sant’Egidio Közösség alapítója volt. Előadásában azt a kérdést tette fel: mit tehetünk az idősekért, a betegekért, a bevándorlókért, a hátrányos helyzetben levőkért?
A szegényekben elsősorban nem társadalmi vagy politikai problémát kell látnunk – fogalmazott az előadó –, hanem mindenekelőtt embernek kell tekintenünk őket. Úgy tudjuk megismerni a szegényeket, ahogy Istent az imádságban: tapasztalat és idő kell hozzá. Ne féljünk gyengeségünktől – hiszen Isten által a gyengeségben növekszik erőnk – hangsúlyozta Andrea Riccardi. Másokert élni – ez a keresztények választási lehetősége. Aki másokért él – mint Krisztus –, aki szeret, az gyenge, mert a szeretet gyengévé és sebezhetőve tesz bennünket. De a keresztény ember elfogadja a gyengeséget, nem menekül előle, s így mások gyengésége elől sem kell menekülnie. A hit hiánya a remény és a szeretet hiányához vezet, s bebörtönöz saját gyengeségünkbe. De annak, aki hisz, minden lehetséges. A hit erő, amely erősebb a fegyvereknél; a Lélek ereje, amely győzelemre vezet. A szegények megtanítanak minket a szeretet bizonyos dimenziójának befogadására. „A szegényekben emberi szépség van!... Mindig lehet tenni a szegényekért” – hangsúlyozta Riccardi.
Az előadást követően Martine és Alain Schoonvaere tanúságtétele következett. A házaspár megalapította a Szent Ferenc Házat, ahol betegeknek, időseknek, nehéz helyzetben lévőknek és családjaiknak igyekeznek segítséget nyújtani.
Ermelinde De Bruyne szociális munkás az ártatlanul bebörtönzötteknek és családjaiknak próbál segíteni. A munkája során tapasztalt nehézségek mellett beszélt azokról az apró dolgokról, amelyek segítenek elviselni a problémákat.
A délelőtt közös szentmisével zárult, amelyben Policarpo pátriárka arra buzdította a jelenlévőket, hogy legyenek a Szentlélek szentsége, hiszen az egyház garanciája a a Szentlélek. Evangelizálni, hirdetni az örömhírt azt is jelenti, hogy megnyitjuk lelkünket és elménket az igazság mélysége előtt. A teljes igazság megismerésében pedig a Szentlélek segít bennünket.
A délutáni műhelymunkák minden nap – az adott napi téma fényében – öt téma köré csoporosulnak: Szolgálat és diakónia; Evangelizáció és katekézis; Ima és lelkiség; Élet, párkapcsolat, család; Az Egyház arcai. Ezzel párhuzamosan a plébániai közösségek és lelkiségi mozgalmak is különböző hitéleti és kulturális programmal várják az érdeklődőket.
Török Viktória/Magyar Kurír
Képek: bruxelles-toussaint2006.be; Thierry du Bois és Charles De Clercq (www.catho.be)