Talán egy megoldás a ragacsos átlagosság leküzdésére: gyónjuk meg a különbözetet. Azt a különbséget, amely az aktuális lelkiállapot és az életszentség között megvan. Mert hogy tudunk róla, az biztos, hiszen milyen hevesen tiltakozunk, amikor valaki szentnek akar tekinteni.
Persze az is igaz, hogy a szentek se nevezik magukat szentnek, nagyon is érzik a lelki gravitációt, amely lefelé húz. A gyónásnak ez a sajátossága arra is rátereli figyelmünket, hogy a gyónás elsősorban nem bűnlajstrom, hanem inkább annak az újrafogalmazása, hogy mi a különbség közöttem és Krisztus között.
Erre a különbségtételre azért vagyunk képesek, mert ugyanaz a Lélek lakik bennünk. Ezért van mit gyónni egy-két hét után is, de ezért lehet újra kezdeni harminc-negyven év után is.
Sánta János