Talán egy megoldás e ragacsos átlagosság leküzdésére: gyónjuk meg a különbözetet. Azt a különbséget, amely az aktuális lelkiállapot és az életszentség között megvan. Mert hogy tudunk róla, az biztos, hiszen milyen hevesen tiltakozunk, amikor valaki szentnek akar tekinteni. Persze az is igaz, hogy a szentek sose nevezik magukat szentnek, nagyon is érzik a lelki gravitációt, amely lefelé húz.
A gyónásnak ez a sajátossága arra is rátereli figyelmünket, hogy a gyónás elsősorban nem bűnlajstrom, hanem inkább annak az újrafogalmazása, hogy mi a különbség közöttem és Krisztus között. Erre a különbségtételre azért vagyunk képesek, mert ugyanaz a Lélek lakik bennünk. Ezért van mit gyónni egy-két hét után is, de ezért lehetséges újra kezdeni harminc-negyven év után is.
Sánta János