„A gyóntató az isteni irgalom tevékeny eszköze”

„Szívesen gondolok a világ minden papjára, akik elkötelezetten végzik szolgálatukat a gyóntatószékekben” – mondta a pápa. A kiengesztelődés szentségéről szólva, elmondta: a gyóntatók az Egyház által és nevében adott feloldozáskor egy csodálatos kegyelmi esemény részeseivé válnak. Ezáltal Isten vigasztaló irgalmának lesznek a munkatársai. A szentgyónás lelki újjászületéssé válik, ami a bűnbánót új teremtménnyé alakítja. Ezt a csodát csak Isten kegyelme képes véghezvinni, a pap szavai és gesztusai által. Megtapasztalva az Úr gyengédségét, a megtérő ember könnyebben felismeri vétkeinek súlyát, határozottabban törekszik majd arra, hogy elkerülje azokat és igyekszik megőrizni és táplálni az Úrral újra megkötött barátságot.

Ebben a titokzatos belső megújulási folyamatban a gyóntató nem tétlen szemlélő, hanem „persona dramatis”, az isteni irgalom tevékeny eszköze. Szükséges, hogy egyesítse magában a lelki és lelkipásztori érzékenységet teológiai, morális és pedagógiai felkészültséggel, hogy megértse az ember életkörülményeit, és megfelelő lelki és gyakorlati tanácsokkal láthassa el őt. Ehhez folyamatos továbbképzésre van szükség, amelyet az Apostoli Penitenciária által szervezett „belső fórum” kurzusai segítenek. – mondta XVI. Benedek.

Felhívta még a gyóntatók figyelmét, hogy az emberi bölcsesség és a teológiai felkészültség mellett imádságos kapcsolatra van szükség Krisztussal, a Mesterrel és Megváltóval. A Szentatya figyelmükbe ajánlotta, hogy kövessék azoknak a szenteknek a példáját, akik hozzájuk hasonlóan szinte csak a gyóntatásnak szentelték az életüket, külön megemlítve Vianney Szent János, Szent Leopold Mandic és Pietrelcinai Szent Pio atya példáját.

XVI. Benedek pápa imáiról biztosította a négy pápai bazilika gyóntatóit, és szeretetettel adta rájuk apostoli áldását.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír