A Győri Egyházmegye a jövő keresztényeiért és a papi hivatásokért

– Mikor, hol és miért indult el ez a kezdeményezés?
Pápai Lajos: Ifjúsági találkozók a korábbi években is voltak, volt regionális és egyházmegyei szintű is, és mivel nagyon jól sikerültek, akkor sokan megfogalmazták: ezt meg kell ismételni. Az ifjúsági bizottság tagjaitól származik az ötlet, hogy idén hat helyen rendezzünk ifjúsági találkozót az egyházmegyében a környék fiataljainak. Úgy látom, hogy jó eredményt értünk el, szívesen jöttek a fiatalok, örömmel vettek részt a találkozókon. Közben volt már egy háromnapos, bentlakásos lelkigyakorlat is húsvét előtt, ott is igen sokan voltak. 
Saáry Tibor: Az ifjúsággal való folyamatos, tematikus és tudatos foglalkozásnak az igénye már régóta megfogalmazódott. Püspök atya háttértámogatásával indult útjára az a közös gondolkodás, amelynek eredményeként ifjúsági találkozó-sorozatokat tartunk a Győri Egyházmegyében. A sorozat idén a 2006–Város–turné nevet kapta. Hat várost érintett, kezdtük Sopronban, ezt követően Mosonmagyaróváron, majd Komáromban, Csornán, Kapuváron és Győrben jártunk. Minden helyszínen körülbelül 60-80-100 fiatal vett részt, attól függően, hogyan sikerült őket megmozgatni. A találkozók célja elsősorban nem az volt, hogy felülről mondjunk okos dolgokat a papi és szerzetesi hivatásokról.  A fiatalok gondolataira voltunk kíváncsiak, a véleményükre, hogy hogyan látják ma a papság kérdését, tud-e egyáltalán vonzó lenni a papi hivatás, vagy hogy ha problémát látnak benne, akkor mi ez. Nagyon sok hasznos, építő véleményt hallottunk ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

– Hogyan alakult a találkozók a programja?
Saáry Tibor : A programot igyekeztünk egységesen felépíteni. Minden egyes helyszínre meghívtunk egy-egy előadót, általában igyekeztünk mindig a győri egyházmegye ellentétes sarkából hívni. Az előadást követően egy közös játékra invitáltuk őket, ami elsősorban a közösségépítést célozta meg, majd ezt követően került sor a két kiscsoportos beszélgetésre. Majd ahogy a mai napot is egy szentségimádás és egy szentmise fogja zárni, ugyanígy ezeket a találkozókat is így fejeztük be.

– Milyen általános tapasztalatokat vontak le eddig?
Saáry Tibor: Talán a legfontosabb tapasztalat számunkra az, hogy láthatóan megmozdulnak a fiatalok. És nemcsak azért, mert a plébános azt mondta, hogy ez egy fontos téma, menjetek oda, beszélgetessetek erről, hanem azért is, mert nagyon sok olyan fiatal is jött, aki ugyan csak a plakátot látta, vagy magát a találkozóval kapcsolatos felhívást, de egyéb hátsó buzdítást nem kapott, mégis úgy gondolta, hogy ez a téma megér neki egy szombat délelőttöt és kora délutánt, hogy erről beszélgethessen.

– Jövőre is terveznek hasonló sorozatot?
Saáry Tibor: Igen. A következő esztendőben, mivel a Püspöki Konferencia Szent Erzsébet évet fog hirdetni, a családokkal kapcsolatosan fogunk hasonló találkozósorozatra sort keríteni. A távolabbi jövőt majd meglátjuk, de bizonyára találunk még olyan témákat, amelyek felkeltik a fiatalok érdeklődését. Amennyire én ezzel tisztában vagyok, a Győri Egyházmegye az első az országban, amely ilyen ifjúsági találkozó-sorozatot rendezett meg. És ami talán a legfontosabb, hogy püspök atya az összes találkozó alkalmával velünk volt, az egész napot végig együtt töltötte a fiatalokkal, beszélgetett velük, csoportot vezetett. Úgy gondolom, a fiatalok megérezték, hogy a megyéspüspöknek is fontos, hogy a fiatalok mint a jövő felnőttei egy olyan úton indulhassanak el, amely közös értékrendet feltételez.

– Püspök atya miért tartja fontosnak, hogy minden találkozón személyesen ott legyen, kiscsoportot vezessen?
Pápai Lajos: Nekem is jó, hogyha ott vagyok közöttük. Világéletemben mindig tanítottam és gyerekek között voltam, tehát a fiatalok közel állnak hozzám. Az ifjúsági lelkigyakorlaton egy délelőtt én is ott voltam, beszélgettem velük, szentmisét mondtam és prédikáltam. A visszajelzésekből tudom: örültek hogy ott voltam. A fiatalok igénylik a jelenlétemet, és én örülök, hogy találkozhatom velük.

Kozák Annamária/Magyar Kurír