Gyorsétterem – 2005. október 10.

Hazai – 2005. október 10., hétfő | 0:07

Természetes dolog, hogy mindenki más tempóban táplálkozik. Ha valaki szeretetből eszik gyorsan, az nemes dolog. Kevés időt szán a táplálkozásra, hogy ne legyen az étel rabja, és több ideje jusson mások szolgálatára. Kifejezetten szent dolog, ha szeretetből néha el is felejtünk enni.

Az viszont nem természetes, ha valaki falánkságból, vagy a korszellemünk miatt eszik gyorsan. Vagy azért, mert étkezésébe is belopózik szemléletmódja: ami előtte van, nehogy másé legyen, ezért birtokolni kell mihamarabb.

Katonakoromban sokszor voltunk a gyakorlótéren, és amikor megkaptuk a konzervet, azt mondták, hogy harci körülmények szerint kell étkeznünk. Ez annyit jelentett, hogy gyorsan kellett enni és állva. Véget ért a sorkatonaság, de ez a szokás megmaradt. A mai ember is harcol, de nem mindig nemes dolgokért. Az életnek megvan a maga tempója, amely nem lassú, és nem is gyors, de a lustálkodó ember lelassítja, a kapkodó ember pedig felgyorsítja.

Nagyot néznénk, ha reggelre virradva kicserélnék az utcai feliratokat. Lassú éttermek és lassú büfék várnának bennünket. Talán jobban eszünkbe jutna, hogy az evés nemcsak energiapótlás, hanem ünnep is.

Sánta János