Gyorsulási verseny – 2007. május 5.

A szabály roppant egyszerű. Két jármű elindul egymás mellett, és amelyik hamarabb célba ér, az győz. Közben persze folyamatosan gyorsulni kell. A táv rövid, hiszen a végtelenségig nem lehet gyorsulni.

A versenyszellem belénk van oltva. De nem négyszáz méteres távra, ahogy ezt az önmagával kezdeni nem tudó, unatkozó és energiadús testvéreink művelik. De már oda jutunk, hogy nemcsak zárt pályán, hanem a közúton is ezt művelik.

A normális ember nem gyorsul örökké, hanem folyamatosan halad. A sebesség és az irány örökös váltogatása egy nyughatatlan, le nem tisztult lélek jellemzője. Aki itt rohangál, és nem érdekli a másik testi épsége, az még éretlen. A krisztusi ember már másféle versenyben él. Nem a mindennapi viszonyításokból él, hanem abban él, hogy le ne maradjon Isten vonzásából.

Sánta János