A Gyulafehérvári Főegyházmegye közleménye a Hittudományi Főiskola helyzetéről

Az utóbbi idők sajtótermékeiben nagy teret kapott a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolának a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemhez való csatlakozási kérdése. Még csak kapcsolatfelvételről beszélhetünk, ezután következne az érdemi tárgyalás, aminek célja olyan előnyök szerzése főiskolánk részére, amelyek létében és a képzettség minőségében is előbbre lépést jelentenének.

Ennek ellenére egyházon kívüli médiumok olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola feladná önállóságát, és egy számára teljesen hátrányos helyzetet vállalna fel. A sokféle hivatkozás és csúsztatás, illetve nem utolsósorban az aláírásgyűjtés egyértelműen igazolja, hogy nem a mi érdekeinket szolgálják. Azt is egyértelművé szeretnénk tenni, hogy az újságírók által teremtett ellentmondásos helyzet semmiképpen sem áll fenn a Hittudományi Főiskolánk ügyintézése kapcsán. A Hittudományi Kar esetleges későbbi kapcsolódása a BBTE-hez semmiképpen sem lehet akadálya a korábban létező karok visszaállításának.

Főegyházmegyénkben a fontosabb intézkedések a Szentszék jóváhagyásával történnek. Ezek a jóváhagyások pedig köztudottan nagy körültekintéssel születnek. Zenon Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa éppen azért utazott ez év júniusában Kolozsvárra, hogy megbeszéléseket folytasson az integráció ügyében.

A Gyulafehérvári Főegyházmegye 2000-ben tartott zsinata is hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a Hittudományi Főiskola és a Szeminárium között, és szorgalmazza a főiskola együttműködését más hasonló intézményekkel. A főiskola a hallgatók képzéséért felel, míg a szeminárium a kispapok lelki-egyházi nevelését biztosítja. A papnevelő intézet tehát nem válna állami intézménnyé, továbbra is önálló egyházi intézményként működne, a kispapok pedig továbbra is Gyulafehérváron tanulnának. Az integráció csupán a főiskola szervezeti rendszerét érinti.

A csatlakozás csakis az egyház számára esedékes előnyök érdekében történhet: ez az egyetlen módja annak, hogy papjaink államilag is érvényes diplomát, kispapjaink ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkreditált posztgraduális képzésekben vehessenek részt. Az egyetemi szintű oktatáshoz való csatlakozás ugyanakkor jótékony kihívást is jelent az intézménynek, hiszen színvonalasabb oktatást, képzettebb tanárokat feltételez. Egyébként ugyanezt az elvárást támasztja a Lateráni Egyetem is, ahová már korábban affiliált főiskolánk.

A felelős vezetők széles körű konzultációi évek óta tartanak, az integráció pontos feltételeit csak ezután rögzítik. A BBTE négy (római katolikus, görög katolikus, református, ortodox) teológiai karának működését eddig is az illető egyházi hatóságok szabályozták: a helyi főpásztor határozta meg a képzés tartalmát, az oktatók személyét. Ez a papképzés esetében is így lenne. Ha idővel a feltételek megváltoznának, és nem bizonyulnának megfelelőnek az egyház szempontjából, az eredeti állapotot bármikor vissza lehet állítani.

Gyulafehérvári Főegyházmegyei Sajtóiroda/Magyar Kurír