A gyulafehérvári szemináriumról

Az Új Ember idei augusztus 6-i számában érdekes tudósítást olvashattunk Anyagi okokból megszűnik a gyulafehérvári papnevelde önállósága címmel.

A rövid cikk Jakubinyi György érsek úrnak – a Nevelési Kongregáció prefektusa, Zenon Grocholewski bíboros korábbi kolozsvári megbeszélései alapján hozott – döntését, miszerint a szemináriumban folyó hittudományi képzés szervezetileg csatlakozik a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Hittudományi Karához, furcsa színben tünteti fel. A közölt háttérinformációk részben pontatlanok, részben pedig hiányoznak olyan tények, amelyek ennek a döntésnek a konkrét értékelésében segítséget nyújthatnak.

Mindenekelőtt nem a papnevelő intézet válik állami intézménnyé, hanem az utóbbi években – a magyarországi helyzethez hasonlóan – Romániában is bizonyos mrétékig megkülönböztették a szemináriumok nevelési részlegét és funkcióját (papnevelő intézet), valamint a hittudományi felsőoktatási funkciót (hittudományi főiskola). Már a Gyulafehérvári Főegyházmegye 2000-ben tartott zsinata is (dokumentumainak kiadása: Zsinati könyv, Kolozsvár 2001) külön szól a Hittudományi Főiskoláról (201., 210., 270., 274.) és a Szemináriumról. Szorgalmazza a Hittudományi Főiskola szorosabb együttműködését más felekezetű hittudományi felsőoktatási intézményekkel is.

A gyulafehérvári szeminárium nem az ezerévesnek mondott gyulafehérvári káptalani iskola jogutódja. Az Erdélyi Fejedelemség időszakának nagy része alatt – az olykor jelentkező bizonyos fokú vallási türelem ellenére – a katolikusoknak Erdélyben az állam megtiltotta, hogy püspökük legyen. Így azután természetesen szeminárium sem létesülhetett a török idők vége előtt. A gyulafehérvári szeminárium alapításának 250. évfordulóját nem régen ünnepelték. Ebből az alkalomból ünnepi kötet is megjelent.

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a rendszerváltozás után négy hittudományi kar alakult, mégpedig ortodox, görög katolikus (e kettő román oktatási nyelvvel), valamint protestáns és római katolikus (e kettő magyar oktatási nyelvvel). E megoldás európai viszonylatban egyedülálló és sajátos párbeszédet tesz lehetővé a különböző felekezetek között. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a romániai „teológiai fakultások” jellege és létrejöttének módja összefüggésben áll az ortodox hagyományú államok felsőoktatási tradíciójával és szemléletével.

Ez azt jelenti, hogy például a katolikus „hittudományi karok” nem a Szentszékkel kötött egyezmény révén jöttek létre, vagy nyerték el jelenlegi jogállásukat, hanem az állami egyetem vezetősége és a helyi egyházi hatóságok megállapodása alapján. Mivel a katolikus egyházban olyan teológiai kart, amely a pápa nevében adna ki akadémiai fokozatokat (például licenciátust, doktorátust), csak az Apostoli Szentszék alapíthat, ezeknek az intézményeknek a fokozatait az adott állam ismeri el, egyházilag viszont a vallási tudományok felsőfokú intézményeinek számítanak. Amennyiben tantervük ezt lehetővé teszi, hittanárképző fakultásként működnek, de lehet olyan részlegük, szakjuk is, amely a lelkipásztorok képzését látja el. Természetesen mindez akkor fogadható el az egyház számára, ha a helyi főpásztor rendelkezik a szükséges jogosítványokkal, a képzés tartalmának és az oktatók személyének meghatározására. Ebben a tekintetben a kolozsvári fakultások helyzete megfelelőnek látszik, hiszen alapításukban és irányításukban az illetékes püspököknek ilyen szerepe volt és van.

Ettől függetlenül mindig kérdés lehet az, hogy a folytonosan változó állami szabályozás mennyire lehet káros hatással a hittudományi képzés működésére. Nyilván nagyban függ ez attól, hogy mennyire szekularizált egy társadalom, és mennyire egyértelműek a jogi garanciák. Németországban és Ausztriában például a leendő papok állami egyetemek teológiai karain végzik tanulmányaikat, ám az a kollégium vagy nevelőintézet, ahol laknak és a papságra készülnek, ettől különböző, tisztán egyházi intézmény (szeminárium). Ahol az állam és az egyház elválasztása olyan erőteljes, hogy állami egyetemen felekezeti hittudományi kar nem működhet, egyházi alapítású, egyházi fokozatokat is kiadó teológiai karok működnek katolikus egyetemek keretében, vagy önálló intézmények gyanánt, így például az Egyesült Államokban, Franciaországban, Dél-Európa országaiban vagy Magyarországon. Az ilyen típusú országokban a hittudományi diplomák állami elismerését általában állami akkreditációhoz kötik, vagy külön egyezményben rendelkeznek róla, mint Olaszországban. Bizonyos mértékig tehát a diploma állami elismerése kedvéért még a tisztán egyházi intézményben folyó hittudományi oktatás számára is többhelyütt elfogadnak egyes állami kritériumokat.

A kolozsvári egyetem Római Katolikus Hittudományi Karán, mely egyházilag törvényesen működő és jelentős hittanárképzést végző intézmény, hosszú évek óta magyarországi teológusok is oktatnak, így Fodor György professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jelenlegi rektora, valamint Gaál Endre professzor, az esztergomi Vitéz János Római katolikus Tanítóképző rektora. Mindketten jelentős fáradozást vállaltak azért, hogy a kolozsvári katolikus hittudományi oktatás színvonala megszilárduljon.

A Babes-Bolyai egyetem Görög Katolikus Hittudományi Kara ugyanolyan jellegű, mint a Római Katolikus Kar, tehát alapításában nem a Szentszék, hanem a helyi görög katolikus püspökök játszottak szerepet. Az erdélyi görög katolikus szemináriumok oktatási részlegeit (hittudományi főiskoláikat) már a korábbi években csatolták kihelyezett szekció gyanánt az említett Görög Katolikus Hittudományi Karhoz.

Természetesen mind a görög, mind a latin szertartású kispapok továbbra is saját szemináriumokban laknak és ugyanott is tanulnak, tehát nem kell Kolozsvárra költözniük. Az eddigi tapasztalatok a görög katolikus egyházmegyék számára, de a hittanárképzés területén a latin szertartású katolikus magyarság számára is kedvezőek voltak. Amikor a Babes–Bolyai Tudományegyetem minden karának szakfolyóirata indult (természetesen szintén az egyetem költségén), akkor a Római Katolikus Hittudományi Kar is megindította a maga magyar nyelvű tudományos folyóiratát. A Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolának ezzel körülbelül egyidejűleg indult egy teológiai folyóirata. Megjegyzendő, hogy a szerzők, illetve a kolozsvári és a gyulafehérvári teológiai oktatók személye nem kis részben azonos. Ezért többen remélik, hogy az új szerkezeti változások erősíteni fogják az erdélyi magyar katolikus teológiai képzést és tudományos életet, valamint javára szolgálnak a kulturális és ökumenikus párbeszédnek is.

Árkosi Tóth Bálint

Forrás: Új Ember

A Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet honlapja: http://www.hhrf.org/sis/