Gyulafehérvárra költözött az aranyosbányai orgona

Aranyosbánya plébániatemploma 1334-ből ismeretes, 1526-ban pedig már Offenbánya néven említik az okiratok. 1660 és 1666 között tatárbetörés pusztította el gótikus templomát. A katolikus plébániát 1775-ben alapították újra, bulgarita szerzetesek kezdeményezésére. A plébánialakot 1776-ban építette a kincstár, addig 1784-ig magánházakban miséztek. A mostani templomot szintén a kincstár építtette 1784 és 1787 között, Szent Imre herceg tiszteletére. A bulgariták a plébániát 1795-ig adminisztrálták. Aranyosbánya római katolikus egyházközségének jelenleg két katolikus családja van, akiket Gyulafehérvárról látnak el.

Az egyházi dokumentumok először 1788-ben tesznek említést az aranyosbányai templom kórusán lévő „rendezett 4 változatú orgonáról,” amelyet a templom felépítésekor állítottak fel. Feltételezések szerint ez a kis orgona stílusjegyei alapján valamikor az 1700-as évek elején vagy közepén készült, eddig ismeretlen mester munkájaként. Azonban az orgona két fém sípsora és a külső szekrény díszítési stílusjegyei egyértelműen a szebeni Johannes Hahn (1712–1783) orgonaépítő javítási munkálataira utalnak. Tény, hogy az elkövetkező évek plébániai leltáraiban az orgonát használhatatlan, rossz állapotban tünetik fel. Így 1877-re a négy változatú orgona „szétszedve és szétrongyolódva a paplak híjába került, mint haszontalan templomi ószer.”

1881-ben Páskó Antal lelkész jóvoltából a régi négy változatú kis orgonát Kolonics István (1826–1892) kézdivásárhelyi orgonaépítővel 76 forintért kijavíttatta és visszahelyezte méltó helyére. 1897-ben új fúvóval látták el az orgonát. 1911. március 26-án Loherer András orgonakészítő nyilatkozott arról, hogy az offenbányai római katolikus templom orgonájának általa eszközölt kijavításáért, illetve annak jóságáért három évig jótáll, kivéve az esetleges erőszakos rongálásból származó hibákat.

A kis közösség a régi több százados orgonájáról az 1910-es években végleg lemondott, ugyanis – bár a plébános az 1913-1914-es években a topánfalvi erdészeti hivataltól ötszáz koronát kapott egy új orgona beszerzésére, amelyet Angster József pécsi orgonaépítőtől vásároltak volna meg – az első világháború kitörése miatt elmaradt a tervbe vett új orgona beszerzése. E szomorú esemény miatt maradhatott meg a régi, négy változatú, historikus orgona, amely közel egy évszázad hallgatás után 2010-ben Pap Zoltán orgonaépítő bontott le és szállított a székelyudvarhelyi restaurátor műhelyébe. Szakszerű konzerválási, restaurálási és rekonstrukciós munkálatokat követően 2014-ben egy historikus orgonát helyeztek el a hittudományi főiskola kápolnájába.

Az orgona diszpozíciója: flauta major (8’), flauta minor (4’), principál 2’, octáv 1’

Egyik alkotója, Johannes Hahn (1712–1783) orgonaépítő a felvidéki Lőcse városából telepedett le Szebenben. Erdély egyik legnagyobb orgonaépítő egyénisége közé tartozott, az erdélyi barokk egyik legtermékenyebb orgonaépítője volt. Először 1745-ben a nagysenki orgona befejezése kapcsán tűnt fel a neve. 35 éves tevékenysége alatt mintegy hatvan orgona elkészítése fűződik a nevéhez: így a kolozsvári Szent Mihály-templom vagy a medgyesi vártemplom orgonája; de kisebb orgonái is ismertek, amelyek napjainkban is működnek.

A másik orgonaépítő, Kolonics István (1826–1892) szerb származású volt. Szabadkán született 1826. augusztus 16-án, Kolonits Sándor és Markovits Teréz gyermekeként. 1861-ben feleségül vette Dézsi Rozáliát, négy gyermekük született. Fogarassy Mihály erdélyi püspök meghívására Kézdivásárhelyen telepedett le 1855-ben.

Közel kétszáz orgonát készített, de ennél jóval többet javított ki, illetve épített át. Leghíresebb műve a gyulafehérvári székesegyház orgonája (1877), amely 134. műve volt. 1892. november 30-án Csíkcsatószegen, a római katolikus templomban dolgozott, amikor 68 évesen, munka közben elhunyt. Testét a csíkcsatószegi temetőben helyezték örök nyugalomra – írja Gál Hunor diakónus (www.seminarium.ro).

Magyar Kurír