Gyulay Endre aranymiséje Szegeden
Hazai – 2003. június 10., kedd | 14:40
Szeged: Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök Pünkösdhétfőn, a Fogadalmi Templomban ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját, évfolyamtársaival, köztük Katona István egri segédpüspökkel együtt.
II. János Pál pápa levélben köszöntötte a főpásztort. Ebben a szentatya utalt Gyulay Endre papi és püspöki működésének főbb állomásaira. 1987-től áll a Szeged-Csanádi egyházmegye élén, és azóta – különösen a rendszerváltás után – újra otthonra találtak az egyházmegyében a szerzetesrendek, a katolikus iskolák, új templomok épültek. 1995-ben megtartották az egyházmegyei zsinatot. A szentatya apostoli áldását küldi levelében Gyulay Endrére, és arra buzdítja, hogy továbbra is végezze munkáját az egyházmegyében az eddigi hűséggel.
A szeged-csanádi megyéspüspök hálát adott Istennek az elmúlt ötven évért. Mit mondta: 50 évvel ezelőtt, pappá szentelésekor terveit, elképzeléseit három fához hasonlította: a nyárfáéhoz, amely magasba – Isten felé – törekszik, az akáchoz, amely megtartó erejű, megkapaszkodik és a terebélyes gyümölcsfákhoz, amelynek árnyékában megpihenhet az utazó, és amelynek gyümölcseiből táplálkozhat.
A homíliát Bábel Balázs érsek, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke mondta. Mindenekelőtt megköszönte Gyulay Endrének, Katona Istvánnak és évfolyamtársaiknak a hűséget, hiszen amint fogalmazott, nagyon nehéz 50 évet hagytak maguk mögött. 1953-ban, amikor pappá szentelték őket, a hatalom csak néhány évet adott az egyházaknak. Amint egy, akkori hatalmon lévő politikus cinikusan fogalmazott, az egyház ügye csak „koporsókérdés”. Ezekben az években vállalták a papi hivatást, és ki is tartottak. Nem csak kitartottak papi hivatásukban, hanem az újrakezdéshez is volt erejük a rendszerváltás után, pedig akkor már nem voltak fiatalok – mondta Bábel Balázs. Az árral lefelé úszni könnyű, ám az árral szemben annál nehezebb. De ez a hajó biztosan eléri a túlsó partot – tette hozzá, idézve Gyulay Endre jelmondatát: „Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” MK