Gyulay Endre és Mayer Mihály püspökök vallomása életükről, munkásságukról

Megjelent a Szent István Társulat
Pásztorok – Magyar apostolutódok a harmadik évezred elején
címmel indított sorozatának első két kötete:

Gyulay Endre – Félelem nélkül 
Mayer Mihály – Szabadon elkötelezve 

A szeged-csanádi megyés püspökkel Szerdahelyi Csongor, a pécsi főpásztorral pedig Elmer István beszélgetett.

Mindkét főpapra jellemző a közvetlenség, az igazságérzet, a bátor, egyenes szókimondás. A rendszerváltozás óta eltelt tizenöt évben szinte nem volt olyan kényes kérdés, amelyhez ne szóltak volna hozzá.

Gyulay Endre püspökké szentelése pillanatától (1987) kezdve szorgalmazta az ateista diktatúra egyházi és társadalmi örökségének lebontását. A Magyar Hírlapban 1988. július 13-án megjelent, híres cikkében programszerűen fogalmazta meg, hogy az akkor még csak kevesek által remélt szabadabb világban milyen feladatok várnak majd az egyházra.

Mayer Mihály pedig a Iustitita et Pax Bizottság elnökeként konferenciák, előadások sorozatán figyelmeztetett a globalizációs folyamat egyik legnagyobb veszélyére: a multinacionális cégek gazdaságilag annyira önállósultak, hogy függetlenedtek a nemzeti kormányoktól, ők diktálják a politikát, s azzal, hogy tőkekivonással fenyegetőznek, nyomást gyakorolnak az államra, vagyis már nem a kabinet, hanem a nagyvállalatok irányítanak. Az egyház egyik feladata, hogy rámutasson: az embert, az ember méltóságát kell elsősorban figyelembe venni a gazdaságban is, nem pedig a profitot s a profithoz kapcsolódó érdekviszonyokat.

A két főpásztor vallomásából kirajzolódik az elmúlt hatvan esztendő egyházpolitikája is. Ebből csaknem fél évszázadon keresztül az egyház erősen korlátozottan végezhette tevékenységét, a pártállam szigorú felügyelete alatt. A szocialista hatalom a legaljasabb eszközöket is bevetette, hogy kompromittálja, ellehetetlenítse a papokat. Az egyházban dolgozóknak gyakran nem a megalkuvást, hanem az elfogadható kompromisszumot kellett nézniük, mellyel az egyház és papjai mégiscsak szolgálhattak az emberek között. A rendszerváltozás tizenöt esztendejében pedig az egyházellenesség finomabb formáival találkozhatunk. Krisztus egyháza azonban minden nehézség ellenére működik, és a lelkipásztorkodás mellett fontos feladatot végez a karitatív, szociális, oktatás területén is – derül ki a két interjúból.

S hogy a főpapok szerint melyek napjaink legsúlyosabb, legégetőbb problémái?

Gyulay Endre így fogalmaz: „A mai világban nem születik elég gyermek, és nincsen elegendő papnövendék sem. A fiatal papok pedig ugyanúgy megszenvedik a rohanó világ okozta sebeket, mint a társadalom más rétegei. Sok a szétdúlt család. Az otthonok tévétől, egyébtől jócskán fertőzöttek. A médiumok követendő példaként kifejezetten káros és veszélyes modelleket vonultatnak fel. Dicsőítik az elváltakat, az újraházasodókat, a házasságtörést, az egyneműek együttélését. Tehát a családi erkölcs odavan. Közben kiöregedett a papság, az idősek már nem igazán hatnak a fiatalokra. Eközben gyakran három-öt plébánia jut egy lelkipásztorra, ami lehetetlen helyzetet teremt.”

Mayer Mihály az elsősorban baloldaliak által mitizált haladás fogalmának tágabb összefüggéseiről fejti ki véleményét: „… sosem a jobb- vagy a baloldal, hanem az emberiség halad. Ha a természetben Istentől teremtett harmónia uralkodik, nem állíthatjuk, hogy minden kinövés a szabadság jele, s a rend megkérdőjelezendő. Ezzel a nézettel mi is konfrontálódni fogunk. Az egyházat a szélsőséges liberalizmus ezért ellenfelének, s jó, ha nem ellenségének tekinti. Igen erősen hatnak ezek az eszmék, s ezért ilyen társadalmi környezetben sokkal inkább tért hódítanak a szekták, hiszen azok véleménye, látásmódja belefér a természet bármiféle megnyilvánulásába. Az egyháznak nincs túl nagy hatása vagy lehetősége ezekkel szemben, mert az emberek az igazságot mindig nehezebben fogadják el, mint a manipulált hazugságot, ami pillanatnyi érdekeket és hasznot szolgál. Az egyház tanítása pedig nem pillanatnyi, hanem halálon túli. Mi nem hazudhatunk azért, hogy esetleg inkább elfogadjanak bennünket. Az egyházat a történelemben sokszor elmarasztalják – az inkvizíció, a keresztes háborúk miatt –, de mi Jézus Krisztus óta mindig vállaltuk az egyház múltját, ellenben a politikusok a politikai köpönyegforgatásban soha nem vállalják az előzőleg – tíz-húsz évben – elkövetett sokkal nagyobb bűnöket.”

Egy új sorozat indulásakor, két ilyen színvonalas, tartalmas beszélgetést elolvasva csak azt mondhatjuk: érdeklődve várjuk a folytatást. (Szent István Társulat)

MK