Gyulay Endre: A közügyekkel való foglalkozás kötelessége az egyháznak

A Délmagyarország című Csongrád megyei napilap 2005. február 19-i, szombati száma interjút közölt Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspökkel, aki arra a kérdésre, hogy politizál-e a magyar katolikus egyház, azt felelte: Az egyház elmondja a tanítását, és nem átveszi valamelyik párttól. Az egyház már kétezer éve hirdeti ugyanazt, vagy ha tetszik, száztíz éve már, hogy a Rerum novarumban meghirdette szociális tanítását; akkor, amikor ezek a pártok még sehol nem voltak. Az a kérdés tehát, hogy melyik párt alakul az egyház tanításához. Egyébként is minden alkalommal, amikor a választások előtt a püspöki kar kinyilvánította véleményét, ismertette az egyház tanítását, és ehhez fűzte hozzá, hogy a hívek döntsenek lelkiismeretük szerint.”
 
A főpásztor leszögezte: a közügyekkel való foglalkozást az egyház nemcsak feladatának, hanem kötelességének is tartja. A II. Vatikáni zsinatnak „Az egyház a mai világban” című dokumentumában benne van, hogy minden megkeresztelt katolikus ember köteles a közjóért dolgozni. A dekrétum arról is szól, hogy akinek érzéke van a politikához, az képeztesse ki magát, és korrupció nélkül, tisztességesen vállaljon politikai szereplést, aminek révén az egyház álláspontját ki tudja nyilvánítani. Az Egyházi törvénykönyvben olvasható, hogy a papság semmiféle vezető szerepet nem vállalhat, nem lehet országgyűlési képviselő, párttag, szakszervezeti vezető – csak egészen rendkívüli, különleges engedéllyel.
 
Legnagyobb gond a politikával, hogy senki sem beszél a közjóról
 
Panek Sándor interjúkészítő kérdésére, „amikor az egyház belekapcsolódik egy politikai diskurzusba, nem tart attól, hogy azonosítják a politika legtöbbször alázat nélküli módszereivel? Hogyan lehet ettől elkülönülni?” Gyulay Endre azt felelte: „Ez valóban nehéz. De én soha nem mondtam, hogy bárki egy adott pártra szavazzon. Emlékszem arra a Tisza Szállóban lezajlott nagygyűlésre, amit Orbán Viktor a kampánya alkalmából rendezett; ott is leszögeztem: én nem azt mondom, hogy Orbán Viktorra szavazzanak, vagy Horn Gyulára. Azt mondom, ami az egyház tanítása, s azt, ami szociális vagy oktatási kérdésekben ebből eredően megfogalmazható. Ezek – állítólag – politikai kérdések. De hát nem azok! Ma is az a legnagyobb gond a politikával, hogy senki sem arról beszél, mi a közjó. Engem püspöki kinevezésemmel az egyház feje azzal bízott meg, hogy a közjó érdekében kiálljak, és nem érdekel, hogy melyik politikai párt valósítja azt meg.”
 
A szeged-csanádi megyés püspök azt is elmondta: ahová hívják, oda általában elmegy, „ha hagyják, hogy kifejtsem, amit mondani szeretnék. A rendszerváltozás után a szegedi múzeumban is ott voltam, amikor a szocialisták vallási tagozata meghívott. Horn Gyula is jelen volt. Ott voltam, hogy elmondjam, amit az egyház tanításából el akartam mondani.”
 
A kormányfő vatikáni közjátéka egy kezdő politikus önálló kezdeményezése volt
 
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nagy vihart kavart, vatikáni látogatásával kapcsolatban a főpásztor elmondta: „A vatikáni diplomácia eléggé régi: megszokta már ezt a hozzáállást is, és megszokta a kulturált hozzászólást is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr előtt minden magyar kormányban megvolt a jóindulat, hogy a történelmi egyházakkal személyesen összeült, és beszélgettünk az ország dolgairól. E ciklus alatt is volt erre igény. Alsóbb szintű kezdeményezés volt, de folytatás nélkül. Pedig ott alkalma lett volna a miniszterelnök úrnak elmondania a véleményét az egyház közéleti szerepéről. Hogy miért nem így tett – ő tudja. Szerintem ez a vatikáni közjáték egy kezdő politikus – úgy értem, a nemzetközi politikában kezdő, mert a KISZ-ben, majd az MSZP-ben politizált azelőtt is – önálló kezdeményezése volt, amit nem egyeztetett senkivel.”
 
Az egyház nem kiközösít, hanem segít a gondolkozásban, a bűnbánat gyakorlásában
 
A beszélgetésben Gyulay püspök kifejtette véleményét arról is, hogy milyen a keresztény erkölcs állapota jelenleg Magyarországon:
 
„A keresztény morál tanítása ismert: ide tartozik a válás tilalma, az abortusz- és drogtilalom, az élet védelmének elve, az eutanáziával kapcsolatos tilalom. Hogy ezeket a megkereszteltek nagy része valóban megtartja-e? Azt kell mondanom: nem. A katolikusok is válnak, közöttük is van bizonyára abortusz, vagyis nem mindenki hajtja végre az egyház tanítását. Egy társadalom, amelyben az abortuszt törvény engedélyezi, az nem az egyház elképzeléseit valósítja meg, és nem biztos, hogy az Isten által adott világban jó törvényeket hoz.
 
Az egyház, bár tiltakozik e törvények ellen, tudomásul veszi azokat. Nem közösíti ki azokat az egyházból, akik a magyar törvények szerint élnek. Csak segíti őket abban, hogy másként gondolkozzanak, bűnbánatot tartsanak. Nem szükségképpen kell, hogy ezt mindenki teljesítse – elvégre az állam törvényeit sem teljesíti mindenki; a börtönben is vannak emberek, és azok is magyar állampolgárok. A megkeresztelt ember is megmarad kereszténynek akkor is, ha emberi gyengeségből vagy társadalmi nyomásra nem követi mindenben az egyház tanítását.”
 
Gyulay Endre az idén betölti 75. életévét, így az egyház törvénykönyve szerint köteles felajánlani Rómában a lemondását. „Miután én szeptember 17-én érem el ezt a kort, előző nap feladom előre megírt lemondásom. Ezután már Rómában döntenek; lehet, hogy azt válaszolják, egyelőre vigyem tovább az egyházmegye ügyeit, esetleg azt, hogy az egyházmegye tanácsosai válasszanak a nyugdíjba vonult püspök helyett kormányzót az új püspök kinevezéséig. Nem tudom, mi lesz a válasz: az, hogy folytassam, vagy az, hogy beadhattam volna már korábban is… Úgy vagyok vele, hogy ha Róma úgy dönt, rossz érzések nélkül átadom a helyem. Aki fiatal és új lendülettel jön, az biztosan sokkal jobb lesz, mint én vagyok. Mindig jobb jön…”– olvasható a Csongrád megyei napilap február 19-i számában.

Délmagyarország/MK