Gyurcsány nem bánta meg vatikáni kijelentéseit - kormányfői interjú a Magyar Narancsban

A Magyar Narancs e heti számának címlapján Gyurcsány Ferenc kormányfő látható, a képaláírás: Mi történt a Vatikánban? A miniszterelnök a lapnak („A Vatikánban már hallottak ilyet” (8-11. o.) exkluzív interjút adott. Elmondta: vatikáni látogatásának napirendre kerülésével egy időben Erdő Péter bíboros, prímással négyszemközt közölte, hogy aggodalomra ad okot a katolikus egyház politizálása, az pedig végképp elfogadhatatlan, ha valaki közéleti szerepre igyekszik, de vitatja, hogy ez a szerep tárgya lehet a közéleti vitáknak. A kormányfő állítása szerint vatikáni látogatása során „II. János Pál rövid, abszolút adekvát kommentárokat fűzött a hallottakhoz… Egyik felvetésemre sem volt olyan reakciója, amelyből akár többszörös áttétellel következtethettünk volna, hogy mi a konkrét véleménye a hallottakról. A Magyar Katolikus Egyház közéleti magatartására vonatkozó fejtegetéseimre egy csendes I understand megjegyzéssel válaszolt… Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a Vatikánban már nem egyszer hallottak olyat, amivel én előálltam, ismerik ezt a problémát. A jobboldal és egyes egyházak kiteljesedő szövetségének a keretei sejlenek fel. Nem kell bambán elfogadni az elfogadhatatlant. Az arányokat a magyar jobboldal véti el, amikor igényként fogalmazza meg, hogy ezt a kérdést soha senki még csak feltenni se merje, mert ez önmagában is sértő, mi több, gyalázatos. Ami tarthatatlan: az egyházak politikai szerepvállalásáról nemcsak lehet, de kell is beszélni. Másrészt viszont kétségtelen: mivel hitbéli ügyekről is szó van, vigyázni kell, miként tesszük ezt. Semmiképpen sem támadólag, bántó módon kell erről diskurzust folytatni, ám mindenképpen egyértelműen és határozottan. Változatlanul úgy vélem: helyes magatartást követtünk. Álmomban sem gondoltam, hogy a magyar jobboldal ebből ekkora ügyet csinál. Ha engem megkérdez valaki, hogy mi lenne számunkra politikailag hasznos, akkor azt mondom: az, ha a jobboldal úgy, és abban a hangnemben kreál a látogatásból politikai ügyet, ahogyan végül tette. Ötszörös erőfeszítéssel sem tudtuk ezt a témát az itthoni politikai diskurzus és gondolkodás részévé tenni. A jobboldal rossz ösztöntől vezérelve és a rajtakapott gyerek agresszivitásával válaszolt, amivel szívességet tett nekünk.” Kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferenc azt felelte: „Nem gondolom, hogy Horn Gyula bármit is meg akart volna vásárolni a vatikáni szerződéssel. Egyébként pedig határozott álláspontom, hogy nemcsak a katolikus egyház, de senki más támogatása nem vásárolható meg. Ennek a gondolatnak a végén ugyanis óhatatlanul annak kell állnia, hogy az átlagszavazó támogatása is megvásárolható. De ez nem igaz: az ő voksa sem vehető meg puszta jóléti intézkedésekkel. A politika nem így működik, ennél sokkal bonyolultabb. Az ellenzék vezére szerint a Magyar Katolikus Egyház a magyar jobboldal szövetségese. És ha ez így van, fölösleges volna azt remélni, hogy ezt az erős politikai-hatalmi-ideológiai szövetséget, Péter-fillérekkel, az egyház kivásárlásával fel lehet bomlasztani. Van itt azonban egy sokkal fontosabb elvi kérdés: nekem akkor sem szabad így gondolkodnom, ha amúgy volna esély az egyház jóindulatának a megszerzésére. Hiszen egy ilyen szövetségnek a puszta léte ellentmond a modern köztársaság eszméjének.” MN/MK