Az ember csak Istennel egységes, tőle függetlenül már kétséges lény. Ha Istent feladjuk valamelyik hozzá vezető út kedvéért, pl. szabadság, pénz, barátság, stb., akkor nagy veszélybe kerülünk. Életünk látszólag könnyebb lesz, mert kézzelfoghatóbb sikereink lesznek egy ideig, de apránként ránk fog törni a világ mindazon része, amellyel addig nem foglalkoztunk.
Muszáj lesz vele foglalkoznunk. Lesz egy olyan istenünk, amelyet túlápoltunk, amellyel túlzottan azonosultunk, és lesz egy olyan, amely magába foglalja mindazt, amit elhanyagoltunk, és a figyelmünkön kívülről egyszerre csak ránk tör. Ha egy vitrinben van tíz pohár, de csak egyet portalanítunk, a többi kilenc idővel nem fogja engedni, hogy az az egy tiszta maradjon. A megtérő ember ilyenkor elkezdi takarítani mindet, a megtérésre képtelen viszont kidobja a poros kilencet.
Sánta János